A török alatt.
A török alatt.
Visszatérve Nagykikindához, azt találjuk még róla, hogy 1562-ben Kökényd, Nagy-Galád, Rév-Galád és Válhalom községeket a király Kerecsényi László gyulai várkapitánynak adományozta. Pedig már ekkor nem volt az adományban semmi érték, mert már 1551-ben ez a terület török kézre jutott. 1551 szeptember 18-án ugyanis Galád, Horogszeg és bizonyosan Nagykikinda is, meghódolnak a török hatalom előtt. S nemsokára ezután a kir. kamara adóbehajtója azt jelenti, hogy itt minden elpusztult. A vármegyében sem alispán, sem szolgabírák nincsenek, a községek nagyobb része romokban hever. Ezek között volt Nagykikinda is. Az első, a magyar Nagykikindának élete itt bevégződik. A lakosok vagy elmenekültek, vagy rakásra ölettek. Hajlékaik is a földdel egyenlővé lettek.
Százötven esztendeig ült e területen a török. E hosszú idő alatt minden elpusztult itt. Még maga az anyaföld is elvadult. A megye nagy része mocsaras, vizes területté lett. Különösen a Nagykikindától délre fekvő területek valóságos mocsártengerré változtak. Másfélszáz esztendei nagy nyomorúság után az első nagy változást 1697 szeptember 11 napja hozta. Ekkor törték össze Zentánál a török hatalmat. A második nagy szabadulási nap 1716 október 13, a mikor Temesvár bevételével az egész Délvidék megszabadult a török járom alól.
