Szőlő.
Szőlő.
Szőlő kisebb-nagyobb mennyiségben a vármegye minden vidékén van. A filloxera pusztítása után a szőlő-felújítások oly rohamosan emelkedtek, hogy ma már nemcsak a régi agyagos és köves szőlő-hegyek vannak amerikai alanyon oltott szőlővel beültetve, de a Nyirvidék homokdombjain is megtízszeresedett a szőlőterület. Miután a homokon felújított urasági szőlők finom csemege- és borfajokat ültettek, a homoki szőlők és borok kiállják a versenyt a hegyvidékivel. Ezek mellett kiválóbb minőségű borokat teremnek a szinérváraljai, apai és sárközi mészköves hegyek, valamint Szilágymegye határszélén a nántűi, bélteki, oláhgyűrüsi, erdődi és szatmárhegyi új telepítések. Ez utóbbi szőlőhegyeken termett bakatorok, furmintok, rizlingek és saszlák olyan finom pecsenye-borokat szolgáltatnak, hogy jó esztendőben az érmelléki borokkal is kiállják a versenyt. A bor-árak ezeken a vidékeken néhány év óta mégis olyan alacsonyak, hogy a mustot 24–30 koronáért lehet venni hektoliterenként, míg a színbort 60–80 fillérrel szedik össze, leginkább helyi fogyasztásra. A szőlő hozama az időjárás szerint itt is nagyon feltételes; közepes termés idején az átlagot k. holdanként 15–20 hektoliterre tehetjük. A nagysikárlói állami, a nagybányai városi és a szatmári gazdasági egyesületek nagyobbszabású amerikai telepekkel nagyon elősegítették az új szőlők megtelepítését. Az 1900. évi összeírás szerint a beültetett terület a vármegyében 4518 k. hold volt, ez azóta körülbelül 20 százalékkal növekedett és ma 5600 k. hold körül ingadozik.
