Nagyfalu.
Nagyfalu.
Nagyfalu, nagyközség, 147 házzal és 1441, főleg r. kath. és ev. ref. lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Rakamaz. Nagyfalu a pápai tizedlajstromban már 1332-ben a mai nevén szerepel. A leleszi orsz. levéltár egyik oklevele 1459-ben „Egyházas-Nagyfalu” néven említi. 1353-ban a Báthory, 1420-ban a Baktay, 1444-ben a Rohody, 1451-ben a bogdányi Farkas, egy évvel később a Tuzséry, 1463-ban Csúry Pál, Szabolcsvármegye akkori alispánja és a Lasztóczy család a birtokosa. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Bekényi, Bónis, Máriássy, Csoma, Klobusiczky, Szemere, Jármy, Bernáth, Major, Korda és Soldos családok kezén volt. Mostani nagyobb birtokosai: Bekény Péter, Csoma István, Miklós Lászlóné és Béla, Meczner Béla és Feldheim Emánuel. E község a török világban szintén sokat szenvedett. A XIX. század elején itt lelkészkedett Terhes Sámuel, a nyíriek kedvencz poétája. Itt csak a reformátusoknak van templomuk, mely 1789-ben épült. A falut 1888-ban a Tisza kiöntése teljesen romba döntötte. A község határában fekszik Virányos puszta, ahol özv. Miklós Lászlónénak nagyobb birtoka és úrilaka van, melyet Miklós Ferencz a negyvenes években építtetett. Nagyfalu szomszédságában 1347-ben egy Dicse nevü már rég elpusztult község szerepel.
Nagyfalu: Özv. Miklós Lászlóné urilaka Virányos pusztán.
Saját felvételünk.
