Népköltészet.
Népköltészet.
Az összes eddig tárgyalt népéleti szokások és sajátságok közül egyik sem fejezi ki oly világosan a nép lelkét, mint a nép költészete. E gazdag költészetnek kincseit Vikár Béla egy egész kötetben igyekezett összegyűjteni. De ez nem meríti ki felét sem annak az óriási anyagnak, mely a nép száján él.
Ma már csak a fennmaradt dalokból ismerhetjük meg igazán a régi somogyi kanász- és betyáréletet, a mint azt egyik ismertetője oly elevenen elénk állítja. Hosszas fejtegetés helyett álljon itt a kanász-, juhász- és betyárdalokból egy-egy rövid mutatvány a legismertebbek közül.
Kanászdal. Ha fölvöszöm tükörfényes baltámat | A kocsmába elkijáltam 221magamat: | Takarodjon mindön embör tanyára! | Én vagyok az Eszterházy számadónak | Czifraszűrös, leghírösebb bujtárgya (Juta).
Gulyásnóta. – Nem bánom, hogy parasztnak születtem, | Csak azért, hogy gulássá löhettem. | Eb cseréjjön cserént palotával, | Vagy életét köszfényös nagy úrral! | Kiskirálság az én állapotom: | Igazgató törvény: bunkós botom. | Országom az egész baromjárás, | Nagy potentát ëgy révbeli gulás. | Hat bujtárnak vagyok fejedelme, | Ugy tisztölnek: gazduram kegyelme; | Gula kerétti a cserényömet, | Hat komondor istrázsál engömet. | (Juta.)
Betyárnóta. – Czifra csárda, két oldalán ajtó, | Odarugtat pejparipán Patkó. | „Szép csárdásné!” – így adja fel a szót, | „Látott-ë már ëgy lovon hét patkót? | Ha nëm látott, jöjjön ide, láthat. | Négy patkón áll e gyönyörű állat, | Az ötödik magam vagyok, nemde? | Ketteje mëg csizmámra van verve.”
