Ujjászervezés kora.
Ujjászervezés kora.
Az újjászervezés idején telepítésekkel igyekeztek előmozdítani a vármegye ipari fejlesztését. Igy az 1723. évi 117. t.-cz. elrendeli külföldi kézművesek betelepítését, de egyben eltiltja őket a földvásárlástól, hogy el ne hanyagolják kézműiparukat. A posztógyártáson, a melyet Pesten és Budán űztek nagyobb mértékben, nagyot lendített az, hogy a katonai egyenruhák szállítását Magyarországnak juttatták. A helytartótanács 1761. márczius 16-án elrendelte 131a vármegyében a czéhek összeírását és a kiküldött bizottság ez évi deczember 1-ére lett készen munkájával. Pest-Pilis-Solt vármegyében – Buda és Pest kivételével – ekkor már 59 czéhet írtak össze. Ezek között volt 8 csizmadia, 8 szabó, 7 takács, 6 szűcs, 4 varga, 3 kovács, 1 kovács és kerékgyártó, 2 gombkötő, 2 molnár, 2 lakatos, 2 borbély, 2 szappanos, 1 szijgyártó, 1 nyerges és sarkantyús, 1 fazekas, 1 ruhafestő, 1 asztalos, 1 asztalos, lakatos, puskamíves és órás, 1 kőmíves és kőfaragó, 1 szűrszabó, 1 kádár, 1 paplanos és 1 tabakos czéh és 1 kereskedő-testület. Váczra 17, Kecskemétre 11, Szentendrére 9, Nagykőrösre 7, Ráczkevére 5, Kalocsára 4, Óbudára 2, Zsámbékra 2, Dunapatajra 1, Dunavecsére és Szalkszentmártonra szintén 1–1 czéh esett. Ezenkívül voltak még iparos-mesterek az itt föl nem sorolt városokban és községekben is, azonban ezek a többi városok, nemkülönben Buda és Pest czéheinek voltak vidéki tagjai. Az országban nemrég meghonosított selyemtenyésztéssel is ez időtájt, a XVIII. század második felében tettek kísérletet a vármegyében. Legjobban bevált ez Kecskeméten, a hol 1774-ben 423, 1775-ben 606, 1776-ban 874, 1780-ban 960, 1781-ben 995, 1782-ben, 1255 és 1783-ban 1266 font selyemgubót termeltek. A pálinkakészítés ekkor már iparszerűleg folyt és Piliscsabán rozsolisgyár keletkezett. Elterjedt volt már a vármegye területén a sziksó és salétromfőzés, nemkülönben a lőporgyártás. Pesten dohánygyárat állítottak, Budán pedig a hajógyártás lendült föl, a kard, kés és sodronykészítéssel egyetemben.
