Keresztelő.
Keresztelő.
Valaha a gyermeket is nagy Isten áldásának tekintették s keresztelőjének örömére nagy paszitát, vagy a hogy itt mondják, poczitát, poszitát vagy hoczitát tartottak. A gyermek-áldást ma is nagyra becsülik, s mint a népesség mozgalmáról szóló fejezetben említettük, Nyitravármegye a születések száma tekintetében az első megyék közt áll. A keresztelői lakoma azonban a folyton növekvő drágaság és a bortermés csökkenése miatt szintén soványabb 191lőn, több helyen már el is marad. A legtöbb faluban megelégesznek azzal, hogy a tótságtól átvett szokás szerint a komákat és atyafi-vendégeket megkinálják kalácscsal és édes pálinkával (radosznik), melyet a magyar falukban is radusznyiknak hivnak. Gerencséren, Pogrányban s általában a Zobor mentén az a szokás, hogy ha a házba, melyben újszülött van, egy férfi lép be, a bába elveszi kalapját, ha asszony, a kendőjét és csak váltságdijért adja vissza.
