Vásárügy.
Vásárügy.
Különösnek tűnik fel, hogy Gömörmegye élénk iparával és kereskedelmével szemben a vásártartás e megyében csak későn kezdett fejlődni, miből arra következtethetünk, hogy a kereskedő és iparos elem a szomszéd megyék területén fekvő nagyobb városok népes vásárainak látogatásához volt szokva és hogy a házaló-kereskedés is igen élénken gyakoroltatott. A legrégibb vásártartási engedélyt Putnok mutatja fel, a mely 1690 augusztus 8-án kelt, de csak heti vásárok tarthatására szólott, míg az országos vásárok 1814 márczius 6-án engedélyeztettek. Ratkó 1756-ban, Rimaszécs 1796-ban, Csetnek 1785-ben, Dobsina 1756-ban, Krasznahorka 1754-ben, Nagyrőcze 1794-ben, Pelsőcz 1788-ban, Jolsva 1809-ben, Murány 1847-ben, Sajógömör 1822-ben nyertek vásártartási engedélyt. Mindezeket megelőzték Rozsnyó és Rimaszombat kir. szabadalmai, a melyek többek között a vásártartási jogot is megadták. Rozsnyó régi szabadalmát 1610-ben II. Mátyás megerősítette, de már III. Andrástól 1291-ből és Róbert Károlytól 1317-ből voltak e városoknak kiváltság-levelei, majd II. Lajos 1524-ben, I. Ferdinánd 1551-ben, I. Rudolf 1588-ban látták el Rozsnyót kiváltság-levelekkel, melyeket aztán I. Lipót 1666-ban, illetve 1681-ben átírt és megerősített. Rimaszombat 1662-ben I. Lipóttól, 271majd 1715-ben III. Károlytól nyerte szabadalmait. Gömörmegye vásárai ma is élénkek és népesek, főleg az állat- és gabonavásárokat látogatják a megye határain túl lakó vásárlók is.
