Fonó, szövő és ruházati ipar.
Fonó, szövő és ruházati ipar.
A fonó-, szövő- és ruházati ipar közül a két első nagyrészben háziiparként, szintén magas fokra fejlődött, de az utóbbi időben hanyatlásnak indult. Különösen a szűrcsapók iparága virágzott; Ratkó, Jolsva, Csetnek, Klenócz ez iparággal foglalkozó lakosai durva juhgyapjúból nagymennyiségű szűrposztót és pokróczot állítottak elő, Ratkón pedig gyáriparszerűleg készült a szűrposztó 257s magának e városkának még 1866-ban 75 szűrcsapója volt, a kik évenként mintegy 1600 szűrposztót készítettek. Bisztrán, Gerliczén, Tiszolczon, Kokován szintén sok szűrposztót készítettek, Gerlicze lakosai pedig 1786-ban gyapjú-harisnyák és keztyűk készítésével sokat kerestek. Ruházati czikkek előállításával foglalkozó iparosoknak a következő helyeken voltak nagyobb czéheik: Csetneken szabók (1604), gombkötők (1705), Klenóczon csapók (1815), Nagyrőczén csapók (1834), Nyustyán csapók (1825), Rimaszombatban csapók (1611), gubások (1810), takácsok (1661), kalaposok, szabók, szűrszabók (1822). Igen híresek voltak a rimaszombati gubák és lópokróczok, az utóbbiak annyira, hogy még 1840 körül is a hadsereg részére jelentékeny szállítások történtek. Rozsnyón kalaposok (1825), német szabók (1829), magyar szabók (1846), Tiszolczon szabók és szűcsök (1828), Jolsván szabók (1609), takácsok (1609), gubások (1609,) szűcsök (1628), gombkötők (1705), szűrszabók (1838), alkottak czéheket.
Hisnyóvíz. – A Heinzelmann-féle vasgyár.
Saját felv.
