Zombor elfoglalása.
217Zombor elfoglalása.
Ezután a szerbek Zombor városára vetették szemüket. Sztejin Demeter az első sajkás-zászlóaljjal, Drágics császári őrnagy a Szerémségből jött csapataival február 11-én Zombort három oldalról megtámadták. Zombort a Czintula Antal parancsnoksága alatt álló nemzetőrcsapat védte. A zomboriak, hogy a város magát könnyebben megvédhesse, Nemegyei Bódog őrnagyot, a ki vert hadával Bezdánban táborozott, hívta meg a város védelmére. Nemegyei csapata, melyhez gróf Niczky György is csatlakozott, időközben megszaporodott. Pál Antal, a felsőbácskai fekete sapkásokkal és a bajai nemzetőrökkel, továbbá a halasi mozgó nemzetőrség szintén Zombor segítségére sietett.
A szerbek a szontai és a sztapári hídákon át törtek be a városba. Néhány ágyúlövés után a magyarok vad futásnak eredtek. Nemegyei, ez a minden katonai tapasztalat és képzettség nélkül való éretlen ember, a ki, mint Vetter Antal megjegyzi, csak Kossuth pártfogása révén került – a magyar fegyverbecsület nagy kárára – a dunántúli különítmény élére, most kiadta a parancsot, hogy a sereg Stanisicsra vonuljon. A zombori védősereg, mely jóformán harczba sem bocsátkozott az ellenséggel, Halas felé vette útját, de Mélykútnál rendeletet kapott, hogy Szabadkára vonuljon, a hol Gaál alezredes hadosztályába osztották be. Nemegyeit gyávasága miatt haditörvényszék elé állították, de Kossuth pártfogása révén megmenekült az elitéltetéstől.
