Pétervárad föladása.
Pétervárad föladása.
Bács-Bodrog vármegye ekkor már a katonai uralom járma alatt nyögött. Csak még Pétervárad ormán lobog a nemzeti zászló. A várőrség még július 21-én és július 31-én támadást intézett a körülzároló sereg ellen. Augusztus 17-én azonban a hatalmas erődöt Puffer tábornok Újvidék felől is körülzárolja. Másnap, augusztus 18-án, a császár nevenapján gyűltek össze a szerbiai segédhadak, hogy Délmagyarország vérrel áztatott rónáitól búcsút vegyenek. Knicsanin is elbúcsúzott az itteni szerbektől és visszatért Belgrádba.
Jellasich visszaérkezvén Pétervárad alá, felszólítást intéz Kiss Pál várparancsnokhoz a vár feladása iránt. Ámde a válasz elutasító. De megérkezik báró Escherich százados, osztrák hadikövet, Haynau levelével, melyben a világosi fegyverletételről s Arad várának meghódolásáról értesítvén a parancsnokot, a vár feladását követeli. A tisztikar, valamint a várőrség megbízottakat küldenek, hogy a Haynau levelében foglaltak valódiságáról meggyőződjenek. Augusztus végén vissza is érkezik a tisztikar küldöttsége s szeptember 4-én a legénységé is. Mindkettő megdöbbentő híreket hoz, melyeknek hatása alatt Kiss Pál szeptember 7-én átadja a várat az osztrákoknak. A legénység és a tisztikar fogolyként a várban maradt. A tisztek csak október 17-én nyerik vissza szabadságukat. Kiss Pált csak Hollán Ernő ezredes közbenjárására bocsátják szabadon.
232A nagy nemzeti küzdelem ezzel véget ért. Következett a vérboszú, a megtorlás és az önkényuralom korszaka.
Források: Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harcz 1848–49-ben a Délvideken. – Thim József: Délmagyarország önvédelmi harcza. – Gracza György: A magyar szabadságharcz története I–V. – Grosschmied Gábor: Az utolsó báró Kray, a szerbek között. Thim József: Szent-Tamás ostromai. Hazánk 1884. évf. – Vetter Antal: Az 1848–49-iki szerb támadás. Hazánk V. évf. – Thim József: A titeli fennsík a magyar szabadságharczban. Hazánk III. évf. – Iványi István: Szabadka tört. I.
