Esküvő.
Esküvő.
Az esküvői nap közeledtével néhány lovas legény kendővel és szalagokkal díszített paripákon nyargal át a községen. Ezek a vőfélyek, a kik a vendégeket 403hívják meg a lakodalomra. Előbb a menyasszony házát tisztelik meg, aztán az ismerős úriházakat s a paraszt atyafiságot. Közvetlen az esküvő előtt a lányos házhoz külön őrzők is mennek (kum, sztatyela), násznagyfélék, a kiket a leány rokonai rendesen azzal tréfálnak meg, hogy keményen leitatják őket, hogy a leányt tőlük esküvőre elvihessék. Az esküvő napján mindkét részről nagy kísérettel hosszú sor úri hintón vagy parasztkocsin, zeneszó mellett indúlnak a templomba. A pompázó menyasszony a násznagy oldalán űl, előttük a két nyoszolyó-lány. Kocsija körűl és a hosszú menet élén a vőfélyek (musztulundsiák) alkotnak díszőrséget. Ez a szokás a sztatyelákéval együtt a török világ hagyatéka, azé az időé, a mikor ugyancsak kellett a menyasszonyra vigyázniok. A menyasszony kocsija után következik a vőlegény egyik nős fivére (divér), a ki az oltárhoz vezeti jövendő sógornőjét. Esküvő után mindkét fél ismét különválva hajtat a saját házába, a hol lakomához űl a vendégsereg. Délután négy óra tájban a legényes ház vendégserege kocsikon elindúl a menyasszonyért. Miután a szokásos többszöri kérésre megkapták, kocsira ültetik s ha a vőlegény háza a szomszédban volna is, zeneszóval, éneklés és kurjongatás között bejárják a főteret, nagyobb utczákat. Az egyik lovas vőfély előre vágtat, s mikor a menet megérkezett, egy kis gyereket tesz a menyasszony ölébe, hogy elsőszülötte fiú legyen. Haza érkezvén, a vőlegény atyja kiváltja (100–200 koronával) a menyasszonyt, a ki az ajándék átvétele előtt le sem száll a kocsiról. A többi vendég is megajándékozza. A násznagytól felbokrétázott bárányt kap. A násznagytól felbokrétázott bárányt kap. Napa is nagy szeretettel fogadja az új asszonyt s néha a kocsiból szőnyegeken át vezeti a házba. Az első napon a menyasszony még vendég, a másodikon már felteszi aranyos főkötőjét és a vendégek közt ajándékokat szed össze. A férfivendégeket az ajtóban csókkal fogadja, a mit ezek pénzzel viszonoznak. A nők süteményt küldenek, vagy ruhakelméket, pénzt. A lakodalmi jókedv sok tréfát gondol ki a menyecske jövedelmének szaporítására. Igy pl. valamelyik észrevétlenűl felhasít egy vánkost és bepelyhezi vele az egész társaságot; a menyecske a vendégek megtisztításáért újra ajándékot kap. Ez ajándékokon az új asszony leginkább birkákat vásárol, s a birkák kizárólag az ő tulajdonai (prtyia). Baján a lakodalom másnapján elmennek a leányos házhoz. A menyecske két nőrokon között lépdel s ha ismerőssel találkozik, megcsókolja, a miért pénz jár. A vőfélyek eleven kakast vezetnek, a melyet lerészegítenek. Nekik is kijár a fillérekből, a melyeket a kakas torkába tömnek. Hazaérve, levágják s az összegen megosztoznak.
A szokások változatosságával, s a kifejtett pompával a fentebb ismertetett szabadkai lakodalom válik ki. A szegénység házassági szokásai mindenfelé egyszerűbbek s részben mások is. Baján a musztulundsiákat nem ismerik. A megkérésnél szereplő almának pénzből készítenek lábakat. Mikor a leányért indúlnak, egy lepényhez hasonló pogácsát visznek magukkal s azt megrakják pénzzel. Majd a menyasszonyi házhoz érve, a konyhaajtó küszöbén teknőt találnak. Neve tyupria (híd). Csak az mehet át rajta, a ki pénzt vet bele. A vőlegény az ablakon keresztűl alkuszik meg a szülőkkel. Alku után betérnek a szobába, átadják a leánynak a pogácsát, a melyet az fején kétfelé tör. Az esküvő délutánján csengős kocsikon, vágtatva viszik a menyasszony ágyát a vőlegény házába.
