Erkölcsi tulajdonságok.
Erkölcsi tulajdonságok.
A jövevények minden igyekezete kezdettől fogva az anyagi jólét fejlesztésére irányúlt és kitartó vasszorgalmuk csakhamar jólétet teremtett közöttük. Olvasni-írni apraja-nagyja tud; alig van ház, ahol téli időben újságot, gazdasági folyóíratot ne tartanának. Majd mindenik házban találni kis könyvtárt, mely épülésükre és művelődésükre szolgál. Véralkata, gondolkozásmódja, életfelfogása merően különbözik az őt környező nemzetiségiekétől s ennek révén sikerűlt is neki, elvi szigorúsága által, szellemi önállóságot kiküzdeni, melynek mindenkor élénk tudatában van.
Praktikus érzéke főleg a hasznosat tartja szem előtt; nem álmodozik, nem politizál, minden gyakorlati újítást gyorsan utánoz, van benne jókora űzleti és vállalkozó szellem, spekulál mindennel, a miből hasznot remél, e mellett óvatosan bonczol minden ügyet, mielőtt a vállalatba bocsátkoznék.
Vannak azonban erkölcsi hibái is. A nép erkölcsi élete a pénz, a világi örömök, a test és a vagyon szeretetében merűl ki. A fösvénység, önzés, fukarság, hiúság, nagyravágyás, dőzölés, iszákosság, paráznaság őt is fenyegeti, – de a német óvatos. Ha ezek az erkölcsi hibák szórványosan elő is fordúlnak, azért nem lehet az egész népet elítélni.
A becsületességére nagyon sokat tarta, gyermekeinek, cselédjének könnyebben megbocsájt bármíly erkölcsi botlást, mint ha az a becsületesség ellen vét. Egyenes jellemű, igazságszerető, a társaságban azonban nem valami előzékeny, mert darabos, egykedvű. A csúszást-mászást, egyáltalában a szolgaérzület csúnya vonásait nem ismeri. Szereti családját, tiszteli és nagyrabecsüli feleségét, de tisztelheti is, mert a nő nagy szerepet játszik a német nép életében.
Nagy benne a vallásos érzelem, mely minden gondolatát és cselekedetét áthatja s melylyel a házi oktatás keretében, gyermeke szívében is hasonló érzelmeket kelt. Mindenről gondoskodik, a mi családja javát, gyermekei üdvét és 356boldogságát előmozdítani tudja; korán szoktatja őket háziasságra, rendre, dologra és takarékosságra s mindezekben ő maga igyekszik jó példával elűljárni.
Kezdetben sokat háborgatták a németeket a szerbek, de még többet szenvedtek a „sváb Törökországban” a maláriától, melyet a Duna és Tisza időközi kiöntései s a nagyszámú mocsarak idéztek elő. „A németek sírja”; ez volt akkortájt a Bácska szomorú elnevezése. De fáradhatatlan szorgalmuk és közösségi érzületük legyőzte az akadályokat s csakhamar virágzó jólétre emelte e német telepítvényeket.
