Egyház Árpádok korában.
Egyház Árpádok korában.
Hogy milyen volt az egyház belállapota Abauj-Tornavármegye területén az Árpád-házi királyok idejében, arról alig van adatunk; de úgy látszik, hogy Szt.-István közvetlen utódai nem is gyámolították azt nagyon, hiszen maga Aba Sámuel, ki e megyéhez aránylag legközelebb állott, midőn az akkori szokás szerint sírhelyéről gondoskodott, nem építtette azt a róla elnevezett megye területén, hanem a messze Gyöngyös mellett elhúzódó Bene-völgyben alapította a sári apátságot, hogy abban majd nyugvóhelyét találja. Később azonban tapasztaljuk, hogy a Lengyelországba vezető út, mely a megyén átvonul és melyen királyi herczegek is többször jártak, valamint a II. Géza és IV. Béla idejében kezdeményezett szász telepítések eredményezték azt, hogy az egyházi élet a Hernád völgyében mélyebb gyökereket vert, miről a XII. és XIII. században keletkezett széplaki, jászói és mislyei prépostságok, továbbá a domonkosrendi szerzetesek kassai székfoglalása, végül Kassa legrégibb templomának, a Szt. Mihály kápolnának a XIII. század közepén történt fölépítése és a mai székesegyháznak az utolsó Árpádok napjaiban megvetett alapfalai is tanuskodnak.
A kereszténység Abaujvármegye területén még nagyobb lendületet nyert a vegyesházból származott királyok uralkodásának tartama alatt. Lokietek Erzsébet, Róbert Károly vallásos nejének és Mátyás király fejedelmi adományai, valamint Szathmáry György pécsi püspök, majd esztergomi érsek nagy terjedelmü alapitványai siettették a Szt. Erzsébet-templom fölépítését, 137s a mit csak vallásos királyok és alattvalók áldozatkészsége szülhetett: a kassai főtemplom alkotásaiban megtestesült az.
A XIV. század közepe táján épült ugyancsak Kassán Perényi Miklós jóvoltából a minoritáknak szánt páduai Szt.-Antal temploma, mely később a ferenczrendiek birtokába került.
