4. A havasalföldi és moldvai vajda betörése Erdélybe.
Amikor Achmed pasa a július 6.-iki sikertelen kettős roham után Losonczyt egyezkedésre hívta fel, ezekbe a tárgyalásokba a török kormány utasítására Mircse oláh vajda is bekapcsolódott, aki az alatta szolgáló magyar nemzetiségű Pythár István és Pál testvéreket küldte követi minőségben Losonczyhoz Temesvárra, de ezek a tárgyalások eredményre nem vezettek. Épígy eredménytelenek maradtak a Castaldoval szintén csak színleg folytatott tárgyalások is. Erre Éliás moldvai vajda a parancsnoksága alatt álló, állítólag mintegy 35.000 főnyi török–tatár–oláh haddal július 8.-án az Ojtozi szoroson át beütött Erdélybe, miáltal a keresztesmezei táborban gyülekező nemességet a szervezkedésben megakadályozta.
Súlyosbította a helyzetet, hogy éppen a moldvai vajda betörése napján gróf Helfenstein zsoldosai fellázadtak és azzal fenyegetőztek, hogy ha kéthavi hátralékos zsoldjukat meg nem kapják, Kolozsvárt kirabolják. Sőt nyomban hozzá is láttak tervük kiviteléhez, amennyiben a tűzérségtől elszedett ágyúkkal a várost hamarosan lövetni kezdték.
Ennek hallatára a nemesek a tordai táborból gyorsan a szorongatott város segítségére siettek s a féktelen zsoldosokat július 12.-én szétverték s közülök mintegy 200-at felkoncoltak. Majd Castaldo a lázadóktól az ágyúkat elszedetvén, a főbb cinkosok közül 14-et felakasztatott.
Alig hogy a kolozsvári lázadást elnyomni sikerült, a Báthory Endre által július 15.-ére a segesvári táborba rendelt nemesek jelentették ki, hogy „miután a király az országgyűlésen tett esküje dacára még most sem állott személyesen a sereg élére, hanem hadsereg és pénz nélkül mintegy zsákmányul dobta oda őket a barbár ellenségnek, azért nem ők az okai, ha így elhagyatva, viszont ők is elhagyni kénytelenek a tábornokot és a vajdát.“ Ily körülmények között Báthory Endre csak oly csekélyszámú erőket küldhetett Mirkovszky Miklós és Ödönffy László parancsnoksága alatt a moldvai vajda feltartóztatására, hogy azok vele még csak ütközetbe sem mertek bocsátkozni. Miután Éliás vajda ilyenformán ellenállásra nem talált, végigrabolta a székely földet és a Bárcaságot s aztán július 16.-án zsákmánnyal jól megrakodva vonult ki Erdélyből, mire az eddig hadrakelt székelyek szintén szétoszlottak és hazasiettek.
Ugyanekkor kapta Castaldo Glézsán János karánsebesi bánnak július 15.-ikéről kelt felhívását, hogy Temesvárnak legfeljebb egy hét alatt segítséget vigyen, mert különben a vár nem lesz megmenthető. Erre Castaldo július 20.-án tényleg elhatározta, hogy Losonczynak segítséget viendő, nagyobb had élén Lippa felé útnak indul, de július 22.-én Éliás vajda újból visszatért Erdélybe és azt most már Szebenig elpusztította. Erre való tekintettel a tábornok megváltoztatta szándékát a temesvári segítségnyújtást illetőleg, hanem e helyett a hír szerint a Törcsvári szorosan át szintén betörni készült Mircse oláh vajda feltartóztatására gróf Arco Félix és János ezredeseket csapataikkal Brassóhoz rendelte és egyúttal az újból fegyverre szólított székelyeknek meghagyta, hogy a Törcsvári szoros előtt foglaljanak állást.
Ámde Mircse oláh vajda betörése elmaradt, sőt a parancsnoksága alatt álló csapatok parancsot kaptak, hogy a portyázásukról visszatérő moldvai hadakkal együtt a határ mentéről hátrább húzódjanak. Erre Bánky Pál alvajda és Ödönffy László a hamarjában összegyűjtött nemesi csapatokkal és Arco-ék hadával a visszavonuló török-oláh hadat az oláhországi hegyszorosokban megtámadták, a foglyokat és zsákmányt elszedték és Éliás hadát is tetemes veszteséggel kiűzték.
Most aztán Castaldo 4000 főnyi német–spanyol haddal s az újból fegyverre szólított jobbágyokkal ismét a Dévára való előnyomulást vette tervbe, de hamarosan újból megváltoztatta szándékát. A tábornok ugyanis nem is igen merte az erdélyieket erélyesen fölkelésre szólítani, mivel attól tartott, hogy a János Zsigmond fejedelemsége után áhítozó rendek is a törökökhöz csatlakoznak s a királyi zsoldos sereggel együtt őt is le fogják gyilkolni és ezt a királynak is bejelentette.“
Ámde Ferdinánd már ezt megelőzően július 26.-án felhatalmazta Castaldot, hogy Achmed pasával tárgyalást kezdjen Erdélynek és Temesvárnak adófizetés mellett való megtartása érdekében s ha lehet, legalább néhány évre újítsa meg vele a békét. De mire Castaldo ezt a meghatalmást kézhez vette, „Losonczy hős bajtársaival együtt már lerótta hazája iránti véradóját.“