231. A ZEYSING-BOTRÁNY
231. A ZEYSING-BOTRÁNY
Nagyon szennyes és nagyon szomorú szenzáció ez a Zeysig-botrány. Akár belefuljon, akár kikerüljön belőle a valóság: szennyes és szomorú. Már csak azért, hogy nálunk lehető egy ilyen skandalum. Nagyon megmérgezett ennek az országnak a politikai élete. Nagyon gyászos társadalom, amelyben ilyen szenzációk fakadnak fel.
De a Zeysig-ügyben külön is az ejtette keserves aggodalomba az ország közvéleményét, hogy ennek a szennyes botránynak az áradata egy tisztelt és minden demokratikus hajlandóságú magyar embertől féltve őrzött nevet fenyegetett bemocskolással. Tartani lehetett attól, hogy báró Bánffy Dezső sokat jelentő egyéniségét csorbítja meg tiszteletben ez a botrány. Nagy megnyugvást kelthet az ország aggodalmaskodó közvéleményében báró Bánffy Dezső viselkedése. Az őt körülfogó gyanút fölháborodva, a legerélyesebb módon veri vissza ma is Bánffy. A koalícióbeli pártvezérek mai összejövetelén Bánffy ezt a kijelentést tette:
– Ha negyvennyolc óra alatt teljes és tökéletes világosságot nem derít a Zigány-afférre a rendőrség, úgy magam veszem kezembe az ügyet, s ha kell, a legerélyesebb presszióval is kikutattatom, hogy ki a Zigány-röpirat értelmi szerzője.
Egyébként pedig Berlin, Bécs bevonódik most már a botrány fölkutatandó területébe. Sajnos, nagyon hosszú életűnek ígérkezik a Zeysig-botrány.
Zigány maga egyébként már az ügyészségen van.
Budapesti Napló 1905. szeptember 14.
