229. TURGENYEV SZERGEJEVICS IVÁN
229. TURGENYEV SZERGEJEVICS IVÁN
Huszonkét esztendeje múlt, hogy Párizs mellett, Bougivalban, meghalt a világirodalom egyik nagy orosz embere, Turgenyev Szergejevics Iván. Nagyszerűen temették el Szentpétervárott. Oroszország is tud temetni. De szobra ma sincs még Turgenyev Szergejevics Ivánnak. Sem Orelban, szülővárosában, sem másutt. Huszonkét év óta valami négyezer rubel gyűlt össze Oroszországban Turgenyev szobrára, ahol ezermilliók kerültek háborús vérengzésre. Ez a négyezer rubel is elkallódott. Egy kicsit meg tudna ez bennünket vigasztalni – Jókai szobráért. Ám Oroszországban másként állnak a dolgok. Csodálatos erőket sejtet ez az ország. Mihelyst lerázza a béklyókat, helyre fog pótolni mindent. A többek között Turgenyevnek is fog tudni méltó szobrot állítani. Túlzott melankóliára nincs tehát ok. A mai, élni akaró Oroszország lelkében ott él, és dolgozik a parasztimádó, a bánatosan, szerelmesen orosz Turgenyev, a nagy, eredeti íróművész lelke, s huszonkét év után egész világ kegyelettel adózik a műveiben ma is eleven, nagy lángelme emléke iránt.
Budapesti Napló 1905. szeptember 7.
