200. A LÓLÁB
200. A LÓLÁB
Nem kellett sokáig várni. Különben sem leplezgetik már. Láthatja ki-ki. Zichy Aladár sem titkolja, az Alkotmány sem: ami történt országot fölforgatóan, szemeket kápráztatóan, mindaz a néppártnak és a klerikalizmusnak a dicsősége és a győzedelme. A „Néppárt megtiszteltetése”, – mondja Zichy Aladár – hogy Rakovszky elnöki székbe jutott. És Rakovszky már meghatottan készül, hogy „még magasabb polcra emelje a sors.” De az „Alkotmány” még többet ki mer mondani. Ebből már szóról-szóra idézni kell valamit. Íme:
Örömmel kell látnunk, hogy a néppárt politikája szépen nyomul előre. Mind nagyobb teret hódít, s befolyást szerez nemcsak a népben, de a parlarnentben is. Íme tíz éves múltja után már az elnökség egyik tagját kebeléből választják. Akik kishitűek voltak vagy akik gáncsoskodtak, szégyenkezzenek a mai diadal napján. Akik bizalmatlankodtak, s vakok voltak – nyíljanak meg szemeik. Akik pedig dolgoztak és fáradtak – örüljenek. A diadal [első] útján az első állomáshoz értünk. A néppárt politikájának igazolása: ez reánk nézve a mai választás tanulsága. [Ady kurziválása]
És mi is csak az Alkotmánnyal szólhatunk. Akik vakok voltak, nyíljanak meg szemeik. A diadal a klerikalizmusé. A néppárti uraké. Pedig ők óvatosak, nagyszerű taktikájúak. Még várni tudnak és akarnak, hogy érjék csak tovább a gyümölcs az ő számukra. Mint fog a becsületes lelkesedés naiv táborában elhűlni a vér, mikor egyszerre csak diadalordításba tör ki a reakció, a győzedelmes taktikájú klerikalizmus!…
Budapesti Napló 1905. február 23.
