188. DR. BEÖTHY LÁSZLÓ JUBILEUMA
188. DR. BEÖTHY LÁSZLÓ JUBILEUMA
Emlékeznek az emberek egy dátumra. És kicsinyek meg nagyok örvendeznek itt Bihar megyében és Nagyváradon, hogy e jelentős dátumra emlékezhetnek.
Főispáni székében tíz éve ül már dr. Beöthy László. Pár hét múlva fordul tizedikszer az installálás fényes napja, és dr. Beöthy Lászlót ünnepelni fogják akarata ellenére. Megindult a mozgalom csöndben, szinte titkolódzva. Nem igen mernek még hangosan szólani róla az emberek, nehogy ismert szerénységével megakadályozzon egy készülő szép ünnepet az az ember, akit ünnepelni akarnak. Bizonyos, hogy e jubileumért harcot kell folytatni a főispánnal. Ez pedig nem a jubilálók hagyományos és köteles szerénysége.
Egy erős férfiú imponáló büszkesége, mely kedvetlenül fogadja a banalitásnak a látszatát is. És mégis lesz ünnep. Lesz díszközgyűlés is. Mi úgy tudjuk, hogy október 25-én. Egyelőre nem fontos a nap biztossága. Itt igazán csak az alkalom a fontos. Az alkalom, mely kibékíti a nemesebb ízlésű embereket is. Íme, csodás népszerűséget szerez egy ember, ki éppenséggel nem kereste ezt a népszerűséget soha, s szeretet száll egy erős egyéniség felé, holott a világon a gyengék serege a nagyobb, s szinte a természet rendelésének tetszik, hogy az erő ne szeretetet, hanem félelmet és titkos gyűlöletet keltsen.
Dr. Beöthy László nagy sikereinek a titka egy ritka és híres képesség, mely kevés embernek adatik meg a kormányzásra jutottak között. Dr. Beöthy László pszichológus. Ismeri és használni tudja az embereket. Úgy tud cselekedni, hogy annak mi lármája sincs. Úgy kormányoz, hogy emberei azt hiszik: övék a kormányzás és a siker.
És Beöthy László erős ember. Csakis erős ember ülhet egy olyan vármegye kormányzói székében, mely valóságos kis ország, s olyan városában, mely szinte amerikaiasan, lázasan és modernül él. Csakis olyan ember ülhet olyan tíz esztendőn át nyugodtan, mint az elmúlt tíz esztendő volt. Mindenki tudja, milyen fordulások történtek. Rendszerek dőltek és születtek. Dr. Beöthy László kitartott, ült s ül erősen főispáni székén. Kormányoz, s dolgozik annyit, mint senki más.
Ha vihar támad, nyugtalanság, veszedelem van, őrá figyel már mindenki. Az ő büszke erejében szinte babonásan bíznak már az emberek. Élvezet nézni egy-egy forró hangulatú gyülekezésen dr. Beöthy Lászlót. Csupa erő és nyugalom.
Magyar européer. Ritka fajta. Becses fajta. Pláne afféle pozíciókban, mint a főispánság. Azok közül az emberek közül való, kikre mi, gondolkozó, kis magyar emberek hihetetlenül büszkék vagyunk. Erőt szokott nekünk adni, hogy az a lekicsinyelt turáni fajta egy Eötvös Károlyt, egy Tóth Bélát, egy Bánffy Dezsőt stb. tud produkálni. És mi ez előkelő egyéniségek közé sorozzuk dr. Beöthy Lászlót. És hány embernek lehetett már az a titkos gondolata, hogy bárcsak ilyen típussá tökéletesülne a szomorú jellemű úgynevezett magyar dzsentri.
…Október 25-én vagy más napon lesz-e a hivatalos ünnep – egyelőre mindegy. Az alkalom már megvan. A decennium elég méltó állomás. És mi szívesen állottunk meg, meghajtva lobogónkat, egy erős, kiváló egyéniség előtt…
Ez a jubileum s az a közszeretet, mely keresi ez alkalmi ünnepen a megnyilatkozást, nem az ünnepeltet fogják megörvendeztetni, hanem az ünneplőket. Nem a méltóságos, nagy úri pozícióban levő főispánnak akar Bihar megye és Nagyvárad közönsége ismert görögtüzes sablonok szerint parádét és ovációkat rendezni, hanem a büszkeségét akarja hirdetni, hogy olyan egész ember a vezére tíz esztendeje Bihar megyének, aminő Beöthy László.
Nagyváradi Napló 1903. szeptember 4.
