144. ANNUSKA
144. ANNUSKA
– Gárdonyi Géza darabja. A Szigligeti Színház premierje –
Sem muszáj, sem szükség nem volt Annuskát megírni, de mégis jól tette Gárdonyi Géza, hogy ezt a bizonyos vígjátékot megírta. Tetszetős, különös valami ez: kedves, egészséges kiszólásokkal. Írója babérait nem növelte, de a népszerűségét igen. Gárdonyi e darabban leplezte le legjobban önmagát: amaz írók közül való ő, kik nem magasságról nézik a dolgokat s kik ha naivak, ezért éppen nem röstelkednek. Benne élnek a történeteikben. Hirtelenében Tömörkény jut eszünkbe a hasonlókból a modernek közül. Olyan nagyképűek nem vagyunk, hogy dramaturgiánkhoz mérjük a darabot. Nem fogjuk az akció hiányát bűnül róni föl, hiszen Gorkij Éjjeli szállásában ennyi sem történik.
A mi közönségünket e darab kedves kiszólásai fogták meg s az a naivság, mely alapjában a magyar közönség Osztrigás Miciknek udvarló felében is lakozik. Annyi elrejtett jókedv még alig szabadult föl a Szigligeti Színházban, mint tegnap este. Naiv módon kacagtunk naiv ötleteken, s a dolog vége felé már szinte tüntettünk evvel a készségünkkel.
Annuska történetét már tegnap elmeséltük. Egy hétszilvafás udvarházban játszódik le ez a történet. Szép, szép, de nagyon is szép, nagyon is naiv akar lenni, bár ez természetes indulat lehet az Egerben álmodozó Gárdonyi Gézánál. Az előadás kedvesebb és igazabb, mint a darab. Berlányi Vanda volt Annuska. Ez a fiatal lány értékesebb, mint hittük, mert lám, egyre jobban tetszik. Kedves hangú, értelmes és leányos. Annuskája bájos, vadvirágos illatú igaz alak volt. A kisasszony nem is sejti, milyen nagy siker volt ám az, hogy egyízben például vagy hatszor hívták a lámpák elé. Nagyon ízléses és jeles falusi úrasszony volt Somogyiné. Agnelly Irén ügyesebb, mint máskor. H. Czene Stefi is. Szőke Sándornál elég érdem volna, hogy pompásan öltözik mindig, de tegnap volt néhány igaz hangja is. Szatmáry és Krasznay pompás figurákat csináltak. Jó volt Bognár, Tóth Elek, Szarvasi és a többi is.
Nagyváradi Napló 1903. április 22.
