130. VICOMTE LETORIERES
130. VICOMTE LETORIERES
– Várady Aranka vendégjátéka –
Egy fiatal színészleány, sugár és bájos, hozott s hintett derűt a Szigligeti Színház deszkáira tegnap este. Várady Aranka ez a fiatal színészleány. A Várady Antal leánya. – Istenem, ez jogcím volna a legnegatívabb színpadra termettségnek is, hogy a színpadot okkupálja. De Várady Arankánál szinte predestináció ez, dokumentuma a szerencsés átöröklésnek, elhívottság[nak]. Igazi színészvér ez a leány, abból a fajtából, amelyből egykor a nagy naivák teremtek. Nagy dolog ám ez, mikor a mai naivák naivsága voltaképpen talentumtalanság, szörnyű, művészietlen egyoldalúság és… és előhaladt kor. A vén naivák színpadi kora ez, akik talán vénen is születnek. Várady Aranka maga az ifjúság, élénkség és temperamentum. Az ő naivsága színpadi nyelven szólván behatárolja a szubrettkört is, szóval igazi talentum. A régi, kedves Vicomte Letorieres-ben, melyet mi már megoperettesített formájában jobban ismerünk, így láttuk. Bájos, kedves, temperamentumos s ötletes volt a kis színészleány, és már van annyi fogása a hatásra, mint sok régi színésznőnek. Előkelő, díszes és lelkes közönség gyűlt össze bérletszünetben. Virágokkal halmozta el, s szeretettel, melegséggel ünnepelte a vendéget. Kiváló partnere volt Várady Arankának Örley Flóra. Hjha, a régi operett iskola kiválóságai játékművésznők is mind. A Pálmay Ilkák, Hegyi Arankák és Örley Flórák megtartják s meglelik helyüket mindig a színpadon. Kedves és ügyes volt Peterdy Etel. Jók s törekvőek az összes szereplők.
Nagyváradi Napló 1903. március 8.
