22. FINITA
22. FINITA
A taps elcsitult, a függöny legördült, a festéket lemosták, s a lámpákat eloltották… A Szigligeti Színházban három hónapig nem tart előadást Somogyi Károly színtársulata.
A búcsúzó este kiválóan gondos, figyelmes és jó emlékezést keltő volt. Carment adta másodszor a társulat, még talán különb, értékesebb, perfektebb előadásban, mint az első estén.
A közönség, mely az utolsó előadáson természetesen nem mulasztotta el az ovációt, Székely Irént ünnepelte legkivált. Ám kijutott az ünneplésből Székely Annának, Pintér Imrének is.
A közönség majdnem zsúfolásig megtöltötte a színházat. Taps, virág, kedv soha ennyi, mint ez estén.
Előadás után Székely Irént és az este főbb szereplőit nagy közönség várta meg a színpadi bejáró ajtónál, s éljenezve búcsúzkodott tőlük. Szohner Olgának, Ámon Margitnak, P. Szép Olgának lakásáig rendeztek ovációt.
Szóval a nagyváradi publikum megmutatta, hogy annyira szereti a színházakat és színészeket, hogy egy kicsi kis ízléstelenséget is elnéz értük. Mert a közönség kedvesen vett tudomást az utcai tüntetők zajos lelkesedéséről.
Tegnap már zárva volt a csinos kis kőpalota. Majd csak az iparosok s esetleg az Uránia számára nyílik meg újra.
Színészeink pedig készülődnek. Mint megírtuk, nagy részük máshol tölti a nyarat. Egyébként pedig érzékeny és kevésbé érzékeny módokon folynak a különféle búcsúzkodások. Refrénjük: a viszontlátásra!…
Nagyváradi Napló 1901. június 18.
