Nagyvárad új színháza annyi viszontagság után nemsokára kész lesz.
Kis színház, de hatást keltő, csinos. Kicsiségében nagyzol. Mondhatnók, nagyobbat mutat, mint amilyen. Ez azonban nagyváradi jellemvonás. A színház stílje is nagyváradi stíl.
Majd négy-ötszáz év múlva, ha kínai hordák rombolják össze a felépült Európát, bizonyosan nem hagyják meg a mi keservesen épített színházunkat sem. De ezen még korai volna keseregni. Az azonban keserűbb, hogy romjai közül nem fog majd – még jóval később – múzeumba kerülni egy árva darab sem. No, de ebbe is bele kell békülni. Műremeket nem várhatunk. Örüljünk, ha polgárilag csinos színházat kaphatunk.
Különben is a színháznál a külső nem fontos. A színház egy befordított műremek. Kívül hadd lássék a fonáka, de belül hibátlanul kitűnő legyen. Ehhez nemcsak művészet kell, de külön rátermettség is.
Alkalmunk volt a minap egy régi színházi emberrel beszélni. Európa majd minden komédiás házát bejárta. Formájukat, sajátságukat, előnyüket és hátrányukat ismeri.
Ez a vén színházi róka megnézte a mi színházunkat is. Nem kívülről, ez nem érdekelte. Belül nézte meg tőről hegyre.
Először is a színház szörnyűségesen kicsi. Annyi áldozat után halálos vétek volt ebbe az építkezési tervbe belemenni.
A papiros hiába beszél. Papíron ki lehet mutatni, hogy hány hely van a színházban, de a valóság mindig megcáfolja a papír számítást. A nagyváradi színház direktorának – szerinte – az elképzelhető legteltebb ház mellett sem lesz ötszáz forinttal több bevétele egy este.
Páholy alig van a színházban. Ami kevés van: szűk és rossz. Olyik páholyból egy embernél több a színpadot nem figyelheti. Két páholyból abszolúte nem lehet a színpadra látni.
Az ülőhely is kevés és rossz. Keskenyek a székek és kényelmetlenek.
A karzat kicsi. Ez óriási baj. Kivált Váradon. Ehhez még csak az kell, ami minden városban meg szokott az első pár év után történni, a rendőrség ötven percenttel redukálja a karzatlátogatók előre kikötött számát. Akkor aztán tessék direktort kapni! Nagyváradon karzat nélkül nem egzisztálhat direktor. Még ebből a kis karzatból is elfog két vastag oszlop jelentős helyet. Akik az oszlopok mellé jutnak, azok egy kukkot sem fognak látni. Ezt a helyet el fog kelleni zárni – a színház érdekében.
A színpad valóságos zug. A megérkezett függönyöket sem lehetett mind felaggatni. Okvetlenül bővítésre szorul. Hogy hogy fogják csinálni – azt sejteni jó volna.
A díszletraktár tűz-kemence, fagerendázatú. Egy szikra, és lángba borul menthetetlenül minden.
Ezeket és még rengeteg hibát sorolt fel nekünk a mi színházi ismerősünk.
Ha egy része is fennforog az általa felsorolt hibáknak, már nehezebb szívvel gondolunk a színház megnyitására, s félünk, hogy Nagyváradon még csak ezután lesz – színházkérdés.
Szabadság 1900. augusztus 23.