Nagy Béla, C. Nagy
Nagy Béla, C. Nagy (Székesfehérvár, 1911. febr. 16. – Bp., 1974. máj. 2.): népzenetudós, pedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Siklós Albertnél zeneszerzés szakon végzett (1937). Helsinkiben a Sibelius Ak.-n Martenssonnál orgonálni tanult (1938). Előadóművészi pályája véget ért, minthogy a II. világháború alatt egy bombatámadás során balkarját elveszítette. Finno.-i tartózkodása alatt fordult érdeklődése az ének-pedagógia felé. Hazatérése után 1941–1943 között a kolozsvári konzervatóriumban tanított zeneelméletet, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Min. Művészeti Osztályán dolgozott (1943–46). 1946-ban az akkor megalakult Áll. Zenei Gimn. zenei tagozatának, 1954-től jogutódjának, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakisk.-nak szolfézs, összhangzattan, népzene, s egy ideig zeneszerzés tanára. Emellett 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. ének- és zenetanárképző tagozatának megbízott tanára is volt. Elvégezte a bp.-i tudomány-egy.-en a néprajz szakot (1948). Tanulmányozta a magyar, finnugor, afro-amerikai népzenét. Cikkeit a Magyar Zene, az Énekszó, a Parlando közölte. – F. m. A magyar népdal eredete (Zenei Szle, 1947. 4. sz. 1948. 9. sz.); A siratódallam (Ethnographia, 1961); A mai finn zene (Magy. Zene, 1966. 6. sz.); Afroamerikai népzene (Magy. Zene, 1967. 6. sz.); Finnisch-ugrische Elemente in der ungarischen Volksmusik (Helsinki, 1968); Adatok a magyar népdal kialakulásához (Zenetud. Tanulm., 1969); Magyar népzene (Bp., 1969); A finnugor népek közös népdalai (Magy. Zene, 1975). – Irod. Ifj. Fasang Árpád: C. N. B. (Muzsika, 1974. 7. sz.).
