Zsid 6
Zsid 6
Zsid 6.1
Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet,
Zsid 6.2
a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.
Zsid 6.3
Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi.
Zsid 6.4
Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket,
Zsid 6.5
felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit,
Zsid 6.6
aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle.
Zsid 6.7
A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül.
Zsid 6.8
De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik.
Zsid 6.9
Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.
Zsid 6.10
Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
Zsid 6.11
Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék.
Zsid 6.12
Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.
Zsid 6.13
Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett,
Zsid 6.14
ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.
Zsid 6.15
Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Zsid 6.16
Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget.
Zsid 6.17
Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet.
Zsid 6.18
Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk.
Zsid 6.19
Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér,
Zsid 6.20
ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.
