Jel. 11
Jel. 11
Jel. 11.1
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
Jel. 11.2
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét * hónapig.
Jel. 11.3
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer * kétszáz hatvan napig.
Jel. 11.4
Ezek az a két * olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
Jel. 11.5
És ha valaki akar nékik ártani, tűz * származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
Jel. 11.6
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső * ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, + és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
Jel. 11.7
És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő * fenevad hadakozik + ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
Jel. 11.8
És az ő holttesteik feküsznek ama nagy * városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
Jel. 11.9
És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
Jel. 11.10
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
Jel. 11.11
De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
Jel. 11.12
És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
Jel. 11.13
És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak * tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.
Jel. 11.14
A második * jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
Jel. 11.15
A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön * örökké uralkodik.
Jel. 11.16
És a huszonnégy Vén, a ki * az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
Jel. 11.17
Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy * hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
Jel. 11.18
És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, * és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj + a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
Jel. 11.19
És megnyilatkozék * az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének + ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
