Jób. 23
Jób. 23
Jób. 23.1
Felele pedig Jób, és monda:
Jób. 23.2
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Jób. 23.3
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Jób. 23.4
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Jób. 23.5
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Jób. 23.6
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
Jób. 23.7
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
Jób. 23.8
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Jób. 23.9
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
Jób. 23.10
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
Jób. 23.11
Lábam az ő nyomdokát * követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Jób. 23.12
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
Jób. 23.13
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt * meg is teszi.
Jób. 23.14
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Jób. 23.15
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Jób. 23.16
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható * rettentett meg engem.
Jób. 23.17
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem * e homályt?!
