Jób. 15
Jób. 15
Jób. 15.1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Jób. 15.2
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Jób. 15.3
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Jób. 15.4
Te már semmivé akarod * tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Jób. 15.5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét * választottad.
Jób. 15.6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Jób. 15.7
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Jób. 15.8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a * bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Jób. 15.9
Mit tudsz te, a mit mi * nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Jób. 15.10
Ősz is, agg is van * közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Jób. 15.11
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Jób. 15.12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Jób. 15.13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Jób. 15.14
Micsoda a halandó, * hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Jób. 15.15
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Jób. 15.16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, * mint a vizet?!
Jób. 15.17
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Jób. 15.18
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Jób. 15.19
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Jób. 15.20
Az istentelen kínozza * önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Jób. 15.21
A félelem hangja * cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Jób. 15.22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Jób. 15.23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Jób. 15.24
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Jób. 15.25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Jób. 15.26
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Jób. 15.27
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, * és hájat borított tomporára;
Jób. 15.28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Jób. 15.29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Jób. 15.30
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Jób. 15.31
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Jób. 15.32
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Jób. 15.33
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint * az olajfa az ő virágát.
Jób. 15.34
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Jób. 15.35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, * és az ő méhök csalárdságot érlel.
