Jób. 11
Jób. 11
Jób. 11.1
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
Jób. 11.2
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
Jób. 11.3
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
Jób. 11.4
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta * vagyok a te szemeid előtt.
Jób. 11.5
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
Jób. 11.6
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
Jób. 11.7
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Jób. 11.8
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?
Jób. 11.9
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Jób. 11.10
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
Jób. 11.11
Mert ő jól ismeri a * csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
Jób. 11.12
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
Jób. 11.13
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Jób. 11.14
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te * hajlékodban gonoszság;
Jób. 11.15
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem * félnél;
Jób. 11.16
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
Jób. 11.17
Ragyogóbban kelne időd * a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Jób. 11.18
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
Jób. 11.19
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, * sőt sokan hizelegnének néked.
Jób. 11.20
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök * eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
