Zsid. 1
Zsid. 1
Zsid. 1.1
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,
Zsid. 1.2
ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.
Zsid. 1.3
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
Zsid. 1.4
Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Zsid. 1.5
Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!” majd: „Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.”
Zsid. 1.6
Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”
Zsid. 1.7
És az angyalokról ugyan ezt mondja: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává”,
Zsid. 1.8
de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
Zsid. 1.9
Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Zsid. 1.10
„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.
Zsid. 1.11
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha,
Zsid. 1.12
és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.”
Zsid. 1.13
Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”
Zsid. 1.14
Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?
