I. SZÍN.
London. Westminster-Hall.
Trón. Jobbján az egyházi, balján a világi Főrendek, Az alsóháziak len. Jönnek: Bolingbroke, Aumerle, Surrey, Northumberland, Percy, Fitzwater, egy más Lord; a Carlislei püspök, a Westminsteri apátúr. Kiséret. Hátul Őrtiszt, Bagot foglyúl.
BOLINGBROKE.
Hozzátok Bagotot elém.
Szólj hát, Bagot, világosan,
Mit tudsz nemes bátyánk Gloster halála
Felől: ki birta a királyt reá?
S kora halálát ki hajtotta végre?
Hozzátok Bagotot elém.
Szólj hát, Bagot, világosan,
Mit tudsz nemes bátyánk Gloster halála
Felől: ki birta a királyt reá?
S kora halálát ki hajtotta végre?
BAGOT.
Állítsatok hát szembe lord Aumerle-lel.
Állítsatok hát szembe lord Aumerle-lel.
BOLINGBROKE.
Jőj csak, rokon, s nézz a szemébe jól.
Jőj csak, rokon, s nézz a szemébe jól.
BAGOT.
Mylord Aumerle, nyelved büszkébb, tudom,
Mint visszavonná, mit egyszer kimonda.
A gyásznapon, min elvégezve lőn
Gloster halála, így szóltál, s magam
Hallám: „Nem elég hosszú-e karom,
Hogy Angliának csöndes udvarából
Calais-ig érjen nagybátyám fejéig?”
Szintakkor mondád, sok egyéb között,
Hogy inkább mondanál le százezer
Aranyról, mintsem Angliába még
Bolingbroke visszatérjen valaha!
Hozzátevén: mily áldás volna e
Hazára, ha meghalna e rokonod.
Mylord Aumerle, nyelved büszkébb, tudom,
Mint visszavonná, mit egyszer kimonda.
A gyásznapon, min elvégezve lőn
Gloster halála, így szóltál, s magam
Hallám: „Nem elég hosszú-e karom,
Hogy Angliának csöndes udvarából
Calais-ig érjen nagybátyám fejéig?”
Szintakkor mondád, sok egyéb között,
Hogy inkább mondanál le százezer
Aranyról, mintsem Angliába még
Bolingbroke visszatérjen valaha!
Hozzátevén: mily áldás volna e
Hazára, ha meghalna e rokonod.
AUMERLE.
Herczegek s lord urak! – Mit szóljak én
E nyomorultnak? Úgy megalázzam-e
Csillagomat: hogy mint hozzám egyenlőt
Fenyítsem őt meg? Azt kell; vagy czudar
Rágalma mocska híremen marad.
Itt zálogom, ez a halál-pecsét,
Mely a pokolnak téged eljegyez.
Hazudsz! kiáltom; s hogy minden szavad
Czudar hazugság: véreddel fogom
Bebizonyítni; bár alávaló
Hitvány az is, aczélom fényihez!
Herczegek s lord urak! – Mit szóljak én
E nyomorultnak? Úgy megalázzam-e
Csillagomat: hogy mint hozzám egyenlőt
Fenyítsem őt meg? Azt kell; vagy czudar
Rágalma mocska híremen marad.
Itt zálogom, ez a halál-pecsét,
Mely a pokolnak téged eljegyez.
Hazudsz! kiáltom; s hogy minden szavad
Czudar hazugság: véreddel fogom
Bebizonyítni; bár alávaló
Hitvány az is, aczélom fényihez!
BOLINGBROKE.
Megállj, Bagot. Ne vedd föl keztyüjét.
Megállj, Bagot. Ne vedd föl keztyüjét.
AUMERLE.
Egyen kivül, szeretném, volna bár leg-
Elsőbb e körben, ki így ingerel.
Egyen kivül, szeretném, volna bár leg-
Elsőbb e körben, ki így ingerel.
FITZWATER.
Ha hősi szíved hasonlót keres:
Itt zálogom, Aumerle, a tiedért.
A napvilágra, mely arczodra süt:
Saját magadtul hallám, kérkedél,
Hogy a nemes Glostert te ölted el.
S húszszor tagadd bár: mind húszszor hazudsz,
S kardom hegyével csalfaságodat
Szivedbe, műhelyébe, visszavágom.
Ha hősi szíved hasonlót keres:
Itt zálogom, Aumerle, a tiedért.
A napvilágra, mely arczodra süt:
Saját magadtul hallám, kérkedél,
Hogy a nemes Glostert te ölted el.
S húszszor tagadd bár: mind húszszor hazudsz,
S kardom hegyével csalfaságodat
Szivedbe, műhelyébe, visszavágom.
AUMERLE.
Azt nem mered bevárni, rossz kölyök.
Azt nem mered bevárni, rossz kölyök.
FITZWATER.
Lelkemre, vágynám: rögtön volna bár!
Lelkemre, vágynám: rögtön volna bár!
AUMERLE.
Ezért, Fitzwater, a pokolra jutsz!
Ezért, Fitzwater, a pokolra jutsz!
PERCY.
Aumerle, hazudsz! Az ő becsülete
Oly tiszta ebben, mint te csalfa vagy.
S hogy az vagy: íme keztyűm! Kész vagyok
Megállni ebben véglehelltemig.
Vedd föl, ha mered.
Aumerle, hazudsz! Az ő becsülete
Oly tiszta ebben, mint te csalfa vagy.
S hogy az vagy: íme keztyűm! Kész vagyok
Megállni ebben véglehelltemig.
Vedd föl, ha mered.
AUMERLE.
Száradjon itt el s boszuló vasát
Ne birja ellen sisakára csapni.
| S ha nem venném: kezem |
Ne birja ellen sisakára csapni.
EGY LORD.
Itt keztyűm is. Vedd, hitszegő Aumerle;
És annyiszor kiáltom, hogy hazudsz,
A hányszor áruló füledbe fér
Reggeltől estig! Fogd és tedd el ezt
– A bajvívás napjáig – ha mered!
Itt keztyűm is. Vedd, hitszegő Aumerle;
És annyiszor kiáltom, hogy hazudsz,
A hányszor áruló füledbe fér
Reggeltől estig! Fogd és tedd el ezt
– A bajvívás napjáig – ha mered!
AUMERLE.
Ki hí ki még? Mert állom, égre, mind!
É mellben itt ezer lélek lakik,
Mely húszezernek, mint ti, megfelel.
Ki hí ki még? Mert állom, égre, mind!
É mellben itt ezer lélek lakik,
Mely húszezernek, mint ti, megfelel.
SURREY.
Lord Fitzwater, emlékszem arra is,
Mely nap’ beszéltetek, te és Aumerle.
Lord Fitzwater, emlékszem arra is,
Mely nap’ beszéltetek, te és Aumerle.
FITZWATER.
Igaz! Jelen valál s megmondhatod,
Hogy vádam rá egy szóig mind igaz.
Igaz! Jelen valál s megmondhatod,
Hogy vádam rá egy szóig mind igaz.
SURREY.
Az égre, oly hazug, a mily igaz
Az ég maga.
Az égre, oly hazug, a mily igaz
Az ég maga.
FITZWATER.
Hazug, te!
Hazug, te!
SURREY.
Hazug szavadat, kardom majd ha zúg,
Annak vasával vágom úgy fejedhez:
Hogy hazug szód, s e „hazug”-név, veled
Pokolra szálljon, ott ha zugra lelsz!
Ennek jeléül vedd e zálogom’,
S tartsd meg, ha mered, a diadal-napig.
| Rossz kölyök! |
Annak vasával vágom úgy fejedhez:
Hogy hazug szód, s e „hazug”-név, veled
Pokolra szálljon, ott ha zugra lelsz!
Ennek jeléül vedd e zálogom’,
S tartsd meg, ha mered, a diadal-napig.
FITZWATER.
Ugyan sarkantyúzod bolond lovad’.
Ha merek enni, inni, élni: úgy
Veled vadonban merek szembe szállni,
S rád köpni, Surrey, mondva hogy: hazudsz,
S hazudsz, s hazudsz. Im itt lovag-jelem,
Mely büntetésem tárgyaul jelöl.
S úgy boldogúljak én ez új világban,
A mily igaz, hogy Aumerle áruló!
– S aztán, a száműzött Norfolktul is
Hallám, hogy két czinkost küldtél, Aumerle,
Calaisba, meggyilkolni a herczeget.
Ugyan sarkantyúzod bolond lovad’.
Ha merek enni, inni, élni: úgy
Veled vadonban merek szembe szállni,
S rád köpni, Surrey, mondva hogy: hazudsz,
S hazudsz, s hazudsz. Im itt lovag-jelem,
Mely büntetésem tárgyaul jelöl.
S úgy boldogúljak én ez új világban,
A mily igaz, hogy Aumerle áruló!
– S aztán, a száműzött Norfolktul is
Hallám, hogy két czinkost küldtél, Aumerle,
Calaisba, meggyilkolni a herczeget.
AUMERLE.
Adjon valaki egy keztyűt nekem! hogy
Norfolk hazud: im ezt dobom le rá,
Ha visszatérhet, hogy helyt álljon érte.
Adjon valaki egy keztyűt nekem! hogy
Norfolk hazud: im ezt dobom le rá,
Ha visszatérhet, hogy helyt álljon érte.
BOLINGBROKE.
Mind e viszály legyen függőbe’, míg
Norfolk is itt lesz. Visszahívjuk őt,
S bár ellenünk: minden jogába és
Czímébe visszahelyezzük. Hon ha lesz:
Párbajra állítjuk Aumerle-lel őt is.
Mind e viszály legyen függőbe’, míg
Norfolk is itt lesz. Visszahívjuk őt,
S bár ellenünk: minden jogába és
Czímébe visszahelyezzük. Hon ha lesz:
Párbajra állítjuk Aumerle-lel őt is.
PÜSPÖK.
E jó napot nem érjük meg soha!
A száműzött Norfolk soká vivott
Szentföldön, a Jézus Krisztus nevéért
Lobogtatá keresztes zászlaját,
Pogány, török s vad szaraczénok ellen.
Míg harczba únva, fáradtan vonúlt
Itáliába s ott Velencze földén
Adá meg közanyánknak, tetemét,
Lelkét pedig Krisztusnak, a kinek
Zászlója mellett híven harczola.
E jó napot nem érjük meg soha!
A száműzött Norfolk soká vivott
Szentföldön, a Jézus Krisztus nevéért
Lobogtatá keresztes zászlaját,
Pogány, török s vad szaraczénok ellen.
Míg harczba únva, fáradtan vonúlt
Itáliába s ott Velencze földén
Adá meg közanyánknak, tetemét,
Lelkét pedig Krisztusnak, a kinek
Zászlója mellett híven harczola.
BOLINGBROKE.
Mit, püspök úr, Norfolk meghalt?
Mit, püspök úr, Norfolk meghalt?
PÜSPÖK.
Oly igaz, mint hogy élek.
Oly igaz, mint hogy élek.
BOLINGBROKE.
Nyugodjék, lelkét angyalok vigyék
Az Ábrahám ölébe. – Bajvivó
Urak! viszálytok függőben marad,
Míg bajvívástoknak napot tüzünk.
York Kisérettel jő.
| Csöndesen |
Az Ábrahám ölébe. – Bajvivó
Urak! viszálytok függőben marad,
Míg bajvívástoknak napot tüzünk.
York Kisérettel jő.
YORK.
Dicső Lancaster, a szárnyszegett Richardtól
Jövök, ki téged kész örökösül
Fogadni és királyi kezeidbe
Átadni a királyi pálczát.
Foglald el a trónt mint utóda; s éljen
Soká Henrik, e néven negyedik!
Dicső Lancaster, a szárnyszegett Richardtól
Jövök, ki téged kész örökösül
Fogadni és királyi kezeidbe
Átadni a királyi pálczát.
Foglald el a trónt mint utóda; s éljen
Soká Henrik, e néven negyedik!
BOLINGBROKE.
Isten nevében átveszem a trónt.
Isten nevében átveszem a trónt.
PÜSPÖK.
Ej, mentsen Isten! Bátor legroszabbúl
Beszélek ily királyi gyülekezetben,
De nékem illik legjobban igazat
Szólnom. S adná az ég, hogy e nemes
Gyülésbe’ voln’ elég nemes, ki a
Nemes Richard felett bíró lehessen.
Mert nemes voltuk meggyőzné hamar:
Mily nemtelen itélet készül itt.
Itélhet-é jobbágy királya fölött?
És ki van itt, ki nem Richard jobbágya?
Tolvajt se’ itélnek hallgatatlan’ el,
Világos bűne bár. S az isteni
Kép viselőjét, szent hatalma fölkent,
Megkoronázott helytartó vitézét,
Alattvalók ekép itélik el,
Míg maga távol? – Oh őrizz meg, ég,
Hogy keresztyén hazában ily iszony,
Ily undok, vakmerő bűn létre jőjön!
Alattvalókhoz szólok, magam is
Alattvaló, kit Isten bátorít
Királya mellett így föllépni. E
Hereford, a kit királynak mondotok,
Rút pártütő, Hereford királya ellen.
S ha koronát tesztek fejére, én
Megjóslom im, hogy angol vér füröszt
Itt minden talpalatnyi földet és jövő
Sok nemzedék fog nyögni e napért,
Pogány töröknél vesz lakást a béke
S e békehonban szörnyű háborúk
Veszítik össze a rokont rokonnal,
Iszony, zavar, haláljaj költözik
E zöld szigetbe, s attól fogva ez
Kaponyák hegye, gyász Golgotha lesz!
Ha e királyi vért felköltitek
Önmaga ellen, a legiszonyúbb
Szakadás lesz e nyomorúlt világon.
Álljatok ellent, gátoljátok ezt meg!
Vagy harmadízig átkozottak lesztek!
Ej, mentsen Isten! Bátor legroszabbúl
Beszélek ily királyi gyülekezetben,
De nékem illik legjobban igazat
Szólnom. S adná az ég, hogy e nemes
Gyülésbe’ voln’ elég nemes, ki a
Nemes Richard felett bíró lehessen.
Mert nemes voltuk meggyőzné hamar:
Mily nemtelen itélet készül itt.
Itélhet-é jobbágy királya fölött?
És ki van itt, ki nem Richard jobbágya?
Tolvajt se’ itélnek hallgatatlan’ el,
Világos bűne bár. S az isteni
Kép viselőjét, szent hatalma fölkent,
Megkoronázott helytartó vitézét,
Alattvalók ekép itélik el,
Míg maga távol? – Oh őrizz meg, ég,
Hogy keresztyén hazában ily iszony,
Ily undok, vakmerő bűn létre jőjön!
Alattvalókhoz szólok, magam is
Alattvaló, kit Isten bátorít
Királya mellett így föllépni. E
Hereford, a kit királynak mondotok,
Rút pártütő, Hereford királya ellen.
S ha koronát tesztek fejére, én
Megjóslom im, hogy angol vér füröszt
Itt minden talpalatnyi földet és jövő
Sok nemzedék fog nyögni e napért,
Pogány töröknél vesz lakást a béke
S e békehonban szörnyű háborúk
Veszítik össze a rokont rokonnal,
Iszony, zavar, haláljaj költözik
E zöld szigetbe, s attól fogva ez
Kaponyák hegye, gyász Golgotha lesz!
Ha e királyi vért felköltitek
Önmaga ellen, a legiszonyúbb
Szakadás lesz e nyomorúlt világon.
Álljatok ellent, gátoljátok ezt meg!
Vagy harmadízig átkozottak lesztek!
NORTHUMBERLAND.
Derék beszéd volt! S fáradságodért,
Mint felségsértőt foglak íme el.
Westminsteri apátur, önre bízom,
Itéletéig, gondos őrzetét.
– No’s lord urak, méltóztatjátok-e
Megadni a rendek kivánatát?
Derék beszéd volt! S fáradságodért,
Mint felségsértőt foglak íme el.
Westminsteri apátur, önre bízom,
Itéletéig, gondos őrzetét.
– No’s lord urak, méltóztatjátok-e
Megadni a rendek kivánatát?
BOLINGBROKE.
Hivjátok úgy hát Richardot elé,
Hogy itt hatalmát nyilván adja át:
Minden gyanútól így mentek leszünk.
Hivjátok úgy hát Richardot elé,
Hogy itt hatalmát nyilván adja át:
Minden gyanútól így mentek leszünk.
YORK.
| Én elhozom. | (El.) |
BOLINGBROKE (Aumerle- és vitatársaihoz.)
Vagy vádolók vagytok, míg ügyetek
Eldől, kezest állítsatok reá.
(A püspökhöz.) Püspök, neked kevéssel tartozunk;
Hűségedtől nem is vártunk sokat.
York visszajő, Richard Király-lyal. Tisztek a korona-jelvényeket hozzák utánok.
| Urak, kik vád alatt |
Eldől, kezest állítsatok reá.
(A püspökhöz.) Püspök, neked kevéssel tartozunk;
Hűségedtől nem is vártunk sokat.
York visszajő, Richard Király-lyal. Tisztek a korona-jelvényeket hozzák utánok.
RICHARD.
Mért hívnak engem, hajh, király elé,
Míg nem tevém le, melyhez szokva voltam,
A királyi elmét? Még nem tanulék
Hizelgni, hajladozni, szolgamód’.
Oh hagyjatok a búnak még időt,
Hogy betanítson! Még emlékszem ez
Arczokra: – nem valának-é enyéim?
Nem éljeneztek-é gyakran nekem?
Krisztust is csókolá Judás; de ő
Tizenkettőben, ez egyen kivül,
Hitet talált; én, tizenkét ezerből
Egyben sem! – Éljen a király! – s az áment
Nem mondja senki rá? Én, áldozár is,
Segéd is, én legyek? Amen, tehát!
Jó! – éljen a király, nem én vagyok bár!
De mégis, amen! ég ha engem ért.
– Mi végre hivatátok? szóljatok.
Mért hívnak engem, hajh, király elé,
Míg nem tevém le, melyhez szokva voltam,
A királyi elmét? Még nem tanulék
Hizelgni, hajladozni, szolgamód’.
Oh hagyjatok a búnak még időt,
Hogy betanítson! Még emlékszem ez
Arczokra: – nem valának-é enyéim?
Nem éljeneztek-é gyakran nekem?
Krisztust is csókolá Judás; de ő
Tizenkettőben, ez egyen kivül,
Hitet talált; én, tizenkét ezerből
Egyben sem! – Éljen a király! – s az áment
Nem mondja senki rá? Én, áldozár is,
Segéd is, én legyek? Amen, tehát!
Jó! – éljen a király, nem én vagyok bár!
De mégis, amen! ég ha engem ért.
– Mi végre hivatátok? szóljatok.
YORK.
A végre, hogy szándékod’ végrehajtsd,
Mit, koronád’ megúnva, tenmagad
Czélzál, hogy im Bolingbroke Henrynek
A koronát s hatalmad’ általadd.
A végre, hogy szándékod’ végrehajtsd,
Mit, koronád’ megúnva, tenmagad
Czélzál, hogy im Bolingbroke Henrynek
A koronát s hatalmad’ általadd.
RICHARD.
Ide a koronát. Jövel, rokon,
Fogd meg e koronát. Így: egyfelől
Az én kezem, másról a te kezed;
Mély kút-üreg most ez arany-keret,
A melyben egymást váltja két vödör:
Fen az üres, a légben könnyedén leng;
Láthatlan a más, telt, víz fenekén lent.
Ez alsó vödör, könynyel telve, én,
Nyelvén könyűim’ s téged fölvivén.
Ide a koronát. Jövel, rokon,
Fogd meg e koronát. Így: egyfelől
Az én kezem, másról a te kezed;
Mély kút-üreg most ez arany-keret,
A melyben egymást váltja két vödör:
Fen az üres, a légben könnyedén leng;
Láthatlan a más, telt, víz fenekén lent.
Ez alsó vödör, könynyel telve, én,
Nyelvén könyűim’ s téged fölvivén.
BOLINGBROKE.
Úgy véltem, önként mondsz le, szívesen.
Úgy véltem, önként mondsz le, szívesen.
RICHARD.
Úgy, koronámról! búmról sohasem.
Országot, koronát neked hagyok,
Búm országát nem: itt király vagyok.
Úgy, koronámról! búmról sohasem.
Országot, koronát neked hagyok,
Búm országát nem: itt király vagyok.
BOLINGBROKE.
Hisz koronáddal gondod’ veszem át.
Hisz koronáddal gondod’ veszem át.
RICHARD.
A te gondod nekem nyugtot nem ád.
Az én gondom, hogy gondom’ elvivéd;
Hogy új gondot szerezz: ez a tiéd.
Gondom, bár rád vetem, rám visszahat;
A koronával jár s meg is marad.
A te gondod nekem nyugtot nem ád.
Az én gondom, hogy gondom’ elvivéd;
Hogy új gondot szerezz: ez a tiéd.
Gondom, bár rád vetem, rám visszahat;
A koronával jár s meg is marad.
BOLINGBROKE.
A koronáról hát lemondasz-é?
A koronáról hát lemondasz-é?
RICHARD.
Le, – nem. Mert semmivé kell lennem elébb.
De nem-nem! Rád adom királyságom felét.
Halld, mint teszem hát semmivé magam’.
Koronám súlyát fejemről leteszem,
S kezembül e gyámoltalan botot,
Szívembül a királyi büszkeséget,
A balzsamot enkönyemmel mosom le,
A koronát enkezemmel dobom le,
Szent jogom’ ennyelvem tagadja im meg,
S esküjök’ visszaadom híveimnek;
Felség-, dicsőség-, rang- s fényről lemondok;
Nincs javadalmam, semmi birtokom;
Megsemmisítem rendelésimet.
Ki hűtlen hozzám: megbocsássa ég!
De hű legyen: ki néked esküvék!
Engem ne bántson az, hogy semmim nincsen;
Neked legyen örömed mind e kincsen.
Sokáig élj Richard trónján; szegény
Richard nyugodjék sírja fenekén.
Az Isten tartsa meg Henrik királyt! A
Királytalanított Richard kiáltja.
– Mi van még hátra?
Le, – nem. Mert semmivé kell lennem elébb.
De nem-nem! Rád adom királyságom felét.
Halld, mint teszem hát semmivé magam’.
Koronám súlyát fejemről leteszem,
S kezembül e gyámoltalan botot,
Szívembül a királyi büszkeséget,
A balzsamot enkönyemmel mosom le,
A koronát enkezemmel dobom le,
Szent jogom’ ennyelvem tagadja im meg,
S esküjök’ visszaadom híveimnek;
Felség-, dicsőség-, rang- s fényről lemondok;
Nincs javadalmam, semmi birtokom;
Megsemmisítem rendelésimet.
Ki hűtlen hozzám: megbocsássa ég!
De hű legyen: ki néked esküvék!
Engem ne bántson az, hogy semmim nincsen;
Neked legyen örömed mind e kincsen.
Sokáig élj Richard trónján; szegény
Richard nyugodjék sírja fenekén.
Az Isten tartsa meg Henrik királyt! A
Királytalanított Richard kiáltja.
– Mi van még hátra?
NORTHUMBERLAND.
Semmi, csakhogy e
Vádpontokat s bűnlajstromot fölolvasd,
Miket kegyenczid vagy magad tevél
Hazánk s a közjó ellen: hogy midőn
Mindezt elismered, láthassa a
Világ, mi méltán veszted trónodat.
Semmi, csakhogy e
Vádpontokat s bűnlajstromot fölolvasd,
Miket kegyenczid vagy magad tevél
Hazánk s a közjó ellen: hogy midőn
Mindezt elismered, láthassa a
Világ, mi méltán veszted trónodat.
RICHARD.
Ezt is tegyem? szálankint fejtsem itt föl
Sok balgaságim’? Édes Northumberland,
Ha sorba szedve volnának hibáid,
Nem szégyenelnéd ily nagy társaságban
Olvasni fel? S ha olvasnád: tudom,
Egy undok pont fordúlna ott elő,
Mely egy király letétetésiről,
Tört esküről beszélne, s feketén
Voln’ följegyezve az égnek könyviben.
Nem! Mind ti, itt kik álltok, nézve rám,
Míg engem kínom ösztökél, s kezét
Pilátusképen mossa némelyiktek
S szánalmat színlel … ti, Pilátusok,
Ti adtok kínkeresztre engemet
És bűnötöket víz nem mossa le!
Ezt is tegyem? szálankint fejtsem itt föl
Sok balgaságim’? Édes Northumberland,
Ha sorba szedve volnának hibáid,
Nem szégyenelnéd ily nagy társaságban
Olvasni fel? S ha olvasnád: tudom,
Egy undok pont fordúlna ott elő,
Mely egy király letétetésiről,
Tört esküről beszélne, s feketén
Voln’ följegyezve az égnek könyviben.
Nem! Mind ti, itt kik álltok, nézve rám,
Míg engem kínom ösztökél, s kezét
Pilátusképen mossa némelyiktek
S szánalmat színlel … ti, Pilátusok,
Ti adtok kínkeresztre engemet
És bűnötöket víz nem mossa le!
NORTHUMBERLAND.
Végezd, uram, s olvasd ez iratot.
Végezd, uram, s olvasd ez iratot.
RICHARD.
Szemem könyez, nem látom a betűt.
S mégsem vakít a köny el annyira, hogy
Egy sereg árulót ne lássak itt.
Sőt enmagamra fordítván szemem’,
Csak árulót látok magamban is:
Mert egyezésem’ adtam rá magam,
Hogy egy királynak biborát letépjék,
Rabbá tegyék felségit, rút paraszttá
Az államot, gyalázattá dicsét!
Szemem könyez, nem látom a betűt.
S mégsem vakít a köny el annyira, hogy
Egy sereg árulót ne lássak itt.
Sőt enmagamra fordítván szemem’,
Csak árulót látok magamban is:
Mert egyezésem’ adtam rá magam,
Hogy egy királynak biborát letépjék,
Rabbá tegyék felségit, rút paraszttá
Az államot, gyalázattá dicsét!
NORTHUMBERLAND.
Uram –
Uram –
RICHARD.
Nem, senki ura! Nincs czímem, nevem.
A név, mit a keresztvizen kapék,
Az is bitor volt. Ah! e szörnyü nap:
Hogy annyi évet értem – s ime most
Azt sem tudom, mikép hivjam magam’.
Oh, bár lehetnék csúfos hó-király,
S ott állanék Bolingbroke napja előtt,
S csepegve szerte-olvadnék tüzén.
Te nagy, te jó király! s mégsem nagyon jó!
Oh, hogyha pénzértékű még szavam
Szép Angliában: hozass egy tükört,
Hadd lássam abban, arczom mit mutat,
Miót’ a felség letörülve róla.
| Nem urad; büszke, gőgös ember, |
A név, mit a keresztvizen kapék,
Az is bitor volt. Ah! e szörnyü nap:
Hogy annyi évet értem – s ime most
Azt sem tudom, mikép hivjam magam’.
Oh, bár lehetnék csúfos hó-király,
S ott állanék Bolingbroke napja előtt,
S csepegve szerte-olvadnék tüzén.
Te nagy, te jó király! s mégsem nagyon jó!
Oh, hogyha pénzértékű még szavam
Szép Angliában: hozass egy tükört,
Hadd lássam abban, arczom mit mutat,
Miót’ a felség letörülve róla.
BOLINGBROKE.
| Menjen valaki s hozzon egy tükört. | (Egy Kisérő el.) |
NORTHUMBERLAND.
Olvasd, uram, ezt, míg elhozzák a tükröt.
Olvasd, uram, ezt, míg elhozzák a tükröt.
)
RICHARD.
Pokolba sem juték s már is gyötörsz, Gonosz!
Pokolba sem juték s már is gyötörsz, Gonosz!
BOLINGBROKE.
Ne sürgesd, Northumberland, tovább.
Ne sürgesd, Northumberland, tovább.
NORTHUMBERLAND.
A rendek addig meg nem nyugszanak.
A rendek addig meg nem nyugszanak.
RICHARD.
Nyugodjanak meg! Majd fölolvasom, ha
A könyvbe nézek, melyben bűneim
Mind följegyezvék – s az magam vagyok.
Kisérő, tükörrel visszajő.
Add e tükört, majd abból olvasok,
– S redőim még nem mélyebbek? A bú
Jókat csapott arczomra, s mégse’ vága
Mélyebb sebet? Oh hízelgő tükör!
Mint udvaronczim a szerencse napján,
Megcsalsz te is! – Ez hát az arcz, a mely
Házában eddig tarta tízezer
Embert, naponkint? Ez volt hát az arcz,
Mely, mint a nap, szemet kápráztatott?
Ez hát az arcz, mely annyi balgaság
Álarcza volt, míg könnyű harcz után
Bolingbroke azt letépte? – Oh, törékeny
Fény csillog még ez arczon; s mint e fény,
Lám itt van, száz szilagba zúzva szét.
Oh, jól jegyezd meg, hallgatag király,
Hogy mit jelent e játék: arczomat
Milyen hamar rongálta szét a bú.
Nyugodjanak meg! Majd fölolvasom, ha
A könyvbe nézek, melyben bűneim
Mind följegyezvék – s az magam vagyok.
Kisérő, tükörrel visszajő.
Add e tükört, majd abból olvasok,
– S redőim még nem mélyebbek? A bú
Jókat csapott arczomra, s mégse’ vága
Mélyebb sebet? Oh hízelgő tükör!
Mint udvaronczim a szerencse napján,
Megcsalsz te is! – Ez hát az arcz, a mely
Házában eddig tarta tízezer
Embert, naponkint? Ez volt hát az arcz,
Mely, mint a nap, szemet kápráztatott?
Ez hát az arcz, mely annyi balgaság
Álarcza volt, míg könnyű harcz után
Bolingbroke azt letépte? – Oh, törékeny
Fény csillog még ez arczon; s mint e fény,
| Olyan törékeny, maga, nézd, ez arcz. | (Földhöz vágja a tükört.) |
Oh, jól jegyezd meg, hallgatag király,
Hogy mit jelent e játék: arczomat
Milyen hamar rongálta szét a bú.
BOLINGBROKE.
Csak búdnak árnya törte szét, s csupán
Arczodnak árnyát.
Csak búdnak árnya törte szét, s csupán
Arczodnak árnyát.
RICHARD.
Csak árnya búmnak! Lássuk. Oh igaz!
Búm rejtve mélyen, szívemben lakik,
S külső siralmim, mind e köny, sohaj,
A láthatatlan bú árnyéki csak,
Mely benn a lélekben hallgatva dúl.
Ez a való! S én köszönöm, király,
Nagylelküséged’, melylyel nem csupán
Okot adsz a búra, de meg is tanitsz
Mikép siratnom azt. Még egy kegyet
Kérek, s megyek, s nem háboritlak aztán,
| Mondd még egyszer ezt. |
Búm rejtve mélyen, szívemben lakik,
S külső siralmim, mind e köny, sohaj,
A láthatatlan bú árnyéki csak,
Mely benn a lélekben hallgatva dúl.
Ez a való! S én köszönöm, király,
Nagylelküséged’, melylyel nem csupán
Okot adsz a búra, de meg is tanitsz
Mikép siratnom azt. Még egy kegyet
Kérek, s megyek, s nem háboritlak aztán,
BOLINGBROKE.
Szólj, szép rokon!
Szólj, szép rokon!
RICHARD.
Nagyobb vagyok most, mint király koromban:
Akkor jobbágyok voltak udvaronczim;
Most egy király hizelgőm, bár magam
Jobbágy vagyok. Ha így: kérnem se’ kell.
| Úgy, szép rokon! Bizony |
Akkor jobbágyok voltak udvaronczim;
Most egy király hizelgőm, bár magam
Jobbágy vagyok. Ha így: kérnem se’ kell.
BOLINGBROKE.
Csak szólj.
Csak szólj.
RICHARD.
| De megnyerem? |
BOLINGBROKE.
| Meg. |
RICHARD.
Mennem.
| Hagyj tehát |
BOLINGBROKE.
Hová?
Hová?
RICHARD.
Akárhová, csak látásodtul el.
Akárhová, csak látásodtul el.
BOLINGBROKE.
Menjen nehány s vigyétek a Towerba.
Menjen nehány s vigyétek a Towerba.
RICHARD.
Ki máskor első volt: azt most viszik.
Ki máskor első volt: azt most viszik.
| De jó! Paraszt az úr, hol a király esik! | (Richard király, Őrséggel el.) |
BOLINGBROKE.
Jövő szerdára teszszük ünnepélyes
Jövő szerdára teszszük ünnepélyes
| Koronáztatásunk’. Úgy készüljetek. | (Mind el, a Püspök, Apátúr, s Aumerle-en kívül.) |
APÁTÚR.
Gyász látománynak voltunk tanui!
Gyász látománynak voltunk tanui!
PÜSPÖK.
A gyász jövőben van még. Unokáink
Fogják viselni tövisét sokáig.
A gyász jövőben van még. Unokáink
Fogják viselni tövisét sokáig.
AUMERLE.
S szentségtek szóljon: nincs-e rá lehetség,
Hogy országunk’ e szégyenből kimentsék?
S szentségtek szóljon: nincs-e rá lehetség,
Hogy országunk’ e szégyenből kimentsék?
APÁTÚR
Uram, mielőtt szólhatnék szabadon:
Nem csak a legmélyebb titokra kell
Esküt letenned, ámde arra is,
Hogy bármi lész a tervem, végrehajtod.
Haragnak árnyát látom arczodon,
Búval szived, szemed könynyel tele;
De jőjjetek hozzám estére: tervem
Uram, mielőtt szólhatnék szabadon:
Nem csak a legmélyebb titokra kell
Esküt letenned, ámde arra is,
Hogy bármi lész a tervem, végrehajtod.
Haragnak árnyát látom arczodon,
Búval szived, szemed könynyel tele;
De jőjjetek hozzám estére: tervem
| Kész már segítni e nehéz keserven. | (Mind el.) |
