szerencsés
szerencsés – 1. <személy> mázlis, mázlista [biz] 2. <helyzet, körülmény> kedvező, előnyös, biztató [köz] D 1. szerencsés flótás; a szerencse fia; kegyeli a szerencse; burokban/szerencsés csillag alatt született; malaca/disznója van; ördöge van; kihúzta a lutrit; megütötte a főnyereményt; megfogta az Isten lábát; <megúszta a bajt> vigyázott rá az őrangyala [köz] | több a szerencséje, mint az esze; kedvez neki a kocka; malmára jár a víz; a varjú is neki károg; elnyerte az aranyperecet; még az ökre is borjadzik; tenyerén hordozza a szerencse; ha szarba markol, az is arannyá válik a kezében; feljött a csillaga; forog a malma; hó hátán is kincset talál; jó szellők fújják a hajóját; jó órában/jó planáta alatt született; csillaga van; elkapta a szürke ló farkát [táj] | mákja van; jól jár a lapja [szleng]
