Troilus
Troilus – görögösen Tróilosz, Priamus fia, a címszereplők egyike a Troilus és Cressida című színműben. Beleszeretett Calchas jós lányába, Cressidába, de bátortalan volt közeledni hozzá, s a lány nagybátyjának, Pandarusnak a közvetítését kérte. Mire ennek ügyködése nyomán és gátlásait legyőzve sikerült a lány szerelmét elnyernie, már le is kellett mondania róla, mert a trójai vezérkar úgy döntött, hogy átengedik Cressidát a görögöknek, cserében a fogságukba esett Antenorért. A lány ugyan örök szerelmet ígért ~nek a búcsúzáskor, ám a görög táborban tett látogatása alkalmával ~nak látnia kellett, hogy csapodár kedvese már Diomedes1t tünteti ki kegyeivel; az ifjú lelkének háborgása még Ulyssesből is együttérzést váltott ki. A bosszúvágytól tüzelt királyfi a következő csatában a csábítóval is szembeszállt, de az megfosztotta lovától. – A klasszikus ókori irodalmi művek épp csak említik e trójai királyfit. Beno^t de Saint-Maure középkori prózaműve, a Trója-regény tette népszerűvé ~ és a túszként tartott leány szerelmi románcát, amely Boccaccio prózai és Chaucer epikus feldolgozásán keresztül jutott Shakespeare-hez. Az ő ~a feminin, rajongó alkat, fennkölten szaval, ám cselekedni képtelen. Szemfényvesztő érveléssel kerekedik a Helena3 visszaszolgáltatását szorgalmazó Hector fölé, de a harctól rettegve elhúzódik; tüzesen ábrándozik Cressidáról, az udvarlás kockázata azonban visszariasztja; mikor már végleg elnyerte imádott szerelmét, szótlan megadással tűri, hogy elragadják tőle; amikor a felgyűlt indulat végül elragadja, hősködése akkor is balul üt ki. Ez a szerzőnknél szokatlan összetételű, ám koherensen rajzolt jellem valódi antihős: sorsával nem együttérzést, nem megrendülést, hanem csak enyhén viszolygó szánakozást vált ki a nézőből.
