szó
szó – ‘a beszéd legkisebb, önálló jelentéssel bíró egysége’; ‘beszéd’: arról van szó, hogy…; ‘ünnepélyes ígéret’: szavamat adom; ‘felszólalás, ennek joga’: szót kér, szót kap; ‘nyelv’: magyar szóra tanítják; ‘megszólás’: szó ne érje a ház elejét. Származékai: szól, szólás, szólít, szólítás, szólítatlan, (meg)szólal, (meg)szólalás, szózat, szótlan, szótlanság, szólongat, (össze)szólalkozik, szónok, szónokol, szónoklat, szólam, szólamos.
Ősi örökség az ugor korból: vogul szav (‘szó, hang’), osztják szou (‘jajszó’). A valószínű *szava alapszó ótörök jövevény az ugor nyelvekben: türk szab, ujgur szav (‘beszéd’), oszmán-török sava (‘hír’); a ~ alaktani viselkedése (hogy a hó, tó tőtípusba került), bizonyossá teszi, hogy nem közvetlenül vettük át az ótörök nyelvekből. Lásd még szaval, szavaz, szófia, zokszó.
