pint
pint – ‘régi űrmérték, kb. másfél liter’.
A német Pinte régebbi Pint alakjának átvétele; ez a francia pinte révén a középkori latin pincta (‘befestett’) szóra megy vissza, a pingere, pictum módosult befejezett melléknévi igenévi alakjára. Ez egy pincta canna (‘festett kancsó’) szókapcsolatból önállósulhatott, olyan kancsóra értve, amelyre rá voltak festve az űrmértéket jelző vonalak. Lásd még pingál.
