irgalom
irgalom – ‘szánalom, könyörület’. Származékai: irgalmaz, irgalmas, irgalmasság, irgalmatlan.
Mivel a Halotti Beszédben még jorgat (‘irgalmaz’) szerepel, egy jor- alapszót kell feltennünk. Ez talán ősi örökség az ugor korból: vogul jorkol, osztják joreglem (‘elfelejt’). A g valószínűleg magyar gyakorító képző, a -lom deverbális névszóképző (mint siralom); a jor ⇨ ir hangváltozásra példa az iktat, inkább. A jelentés fejlődése: ‘elfelejt’ ⇨ ‘bűnt elfelejt’ ⇨ ‘megbocsát’ ⇨ ’ irgalmaz’.
