Varjutövis,
Varjutövis, varjutövisk, fejér disznó-, macska-, szarvas-, ebtövisek, festő-kökény (növ., Rhamnus L. proparte Cervispina Dill.), a kutyafaféléknek cserjenövénye, a kutyafával rokon, gyakran vele egyesítik is. Néha kisebb fa tövises ágain átellenes, egyszerü levelekkel és négyestagu apró zöldes vagy fehér virágokkal. Vagy 30 faja az északi mérsékelt égöv lakója. Nálunk gyakori a festő V. (varjubingó, hastisztító vagy hashajtó kökény, kereszttövis, Rh. cathartica L.), apró zöldes-fekete bogyója (baccae spinae arrinae) félig éretten sárga festékül (sárga bogyó) alkalmas. A népnek hashajtó szere. A déleurópai örökzöld V. (Rh. Alaternus L.) elágazó tövisü bokor, hazájában gyepünek szeretik. A déleurópai bozót (macchia) jellemző növénye. Üvegházban tarka levelü változéka terem, folyosó díszítésére nevelik. A sziklai V. (Rh. rupestris Scop.), az apró V. (Rh. pumila L.) és a havasi V. (Rh. alpina L.) sziklára lapuló bokraikkal Dél-Európában gyakoriak. Sétakertjeinkben itt-ott kőcsoportozatok és romok tövén találjuk. L. Bënge és Cascara sagrada.
