Vérlúgsó,
Vérlúgsó, a ferrocianhidrogénsavnak H8FeIV2(CN)12 és a ferriciánhidrogénsavnak H8FeVI2(CN)12 káliumsói. 1. Sárga V., káliumferrocianid, ferrociánkálium, K8FeV2(CN)10 +6 H2O nagy, szép citromsárga szinü, táblaalaku kristályokból áll. Gyárilag ugy készül, hogy különféle nitrogéntartalmu állati hulladékokat, u. m.: szarut, patát, körmöket, bőrt, szárított vért (innen kapta nevét), talpdarabokat vasedényben hamuzsírral és vasreszelékekkel összeolvasztanak. A kihűlt tömeget vizben feloldják és többször átkristályosítják. A kereskedésbeli sárga V. rendszerint kevés káliumszulfátot is tartalmaz; nem mérges, vizben oldódik; 100°-on kristályvizét elveszti, magasabb hőmérsékletne pedig nitrogén fejlődése közben ciánkálium és vaskarbid (FeC2) képződik belőle. A berlini kék és más festékek, továbbá ciánkálium készítéséhez, a vas keményítéséhez kémszerül stb. használják. - 2. Vörös V., káliumferricianid, ferriciánkálium, K6FeVI2(CN)12, sötét rubin-vörös, rombos piramisokból álló test, melyet az előbbeniből ugy készítenek, hogy annak oldatába addig vezetnek klórgázt, mig a folyadékból kivett próba ferrikloridtól meg nem kékül. Vizben oldódik, oldata ferrosókkal sötét-kék szinü csapadékot ad, amelyet Turnbull-féle kék néven festékül használnak.
