Lángreakció,
Lángreakció, a fémeknek száraz úton való kimutatására szolgáló analitikai módszer, melyet Bunsen állapított meg. Gyakorlati előnye, hogy hosszasabb előműveletek nélkül, igen kevés anyaggal és gyorsan keresztülvihető. E módszernél a Bunsen-féle lámpát szokták használni, melynek nem világító lángjában hatféle tér különböztethető meg. Ezek közül azonban legfontosabb a következő három, u. m.: 1. Az olvasztó tér (a láng alsó harmada), ahol a láng legmelegebb, a hőmérséke Bunsen szerint körülbelül 2300°. - 2. A felső redukáló tér (kis világító kúp), melyben az izzó állapotban kiválott szén igen erősen redukál. - 3. A felső oxidáló tér (a láng csúcsa), melyben fölös oxigén és elég magas hőmérsék lévén, kiválóan alkalmas az oxidációra. A nem illó fémvegyületeket (p. ezüst, réz, vas) ezzel a módszerrel ugy vizsgálják meg, hogy megolvasztott kristályos szódával bekent és azután a lángban megszenesített gyufaszálnak a végére kevés megolvasztott szódát kennek fel és az illető fémvegyületbe mártják, ugy hogy abból egy morzsányi maradjon rajta, végül pedig a redukáló térbe tartják. Az igy kapott szódagyöngyöt letörik és kis mozsárban néhány csepp vizzel szétdörzsölik. A redukció következtében az illető vegyületből keletkezett tiszta fém kis gömböcske (ezüst) vagy apró fényes pikkelyek alakjában (réz) marad vissza, mely aztán tovább vizsgálható. A L.-nak másik esete, mikor verődéket állítanak elő ugy, hogy az azbesztfonal végére tett fémvegyületet a redukáló térbe teszik és ezzel egyidejüleg az azbeszt fölé mázos porcellán-csészét tartanak. Ilyenkor az u. n. fémverődék képződik, ha pedig a csészét magasabban, az oxidáló térbe tartják, az u. n. oxidverődék áll elő. E verődékek szine és a füstölgő jódhidrogénsav vagy az ammoniumszulfid gőzének irányában való magaviselete az illető fém felismerésére igen előnyösen felhasználható. A L.-nak harmadik esete a szines lángok előidézésében áll. Ez az eljárás az alkali és a lúgos földfémek felismerésénél értékesíthető, mert ezeknek sói (legkivált a kloridjai) vékony platinadrót végén a szintelen lángba tartva itt elpárolognak és izzó gőzük sajátságos és az illető fémre jellemző szint kölcsönöz a lángnak. E szines lángok legszabatosabban a spektroszkóppal vizsgálhatók meg. L. Szinképelemzés.
