Konverzió
Konverzió (lat.), a logikában általában az itélet megfordítása, azaz az itélet tagjainak egymással való fölcserélése, az állítmánynak alanynyá, az alanynak állítmánynyá tétele. Ha az állítmány minősége (igenlő vagy tagadó volta) e műtétnél nem változik, a K. szűkebb értelemben az; ha megváltozik, kontapozició a neve.
K. a közgazdaságban, mindazon változtatás, amelyeket az államadósságok egyes címleteinél oly módon eszközölnek, hogy ezáltal az államnak hitelezőivel kötött szerződései módosulnak. A K.-nak módjai a szorosabb értelemben vett K., a kamatláb leszállítása és a konszolidáció. Szűkebb értelemben ugyanis csak azt nevezik K.-nak, amidőn az állam egyes törlesztenő adósságait járadék-adóssággá alakítja át, vagy pedig a törlesztés feltételeit módosítja és végre amidőn a névleges kamatlábat akarja megváltoztatni. Jogi alapja a K. keresztülvitelének abban van, hogy az állam sohasem mond le arról, sőt némely esetben ezt külön ki is jelenti, hogy kölcsönvett tőkéjét kinek-kinek felmondhatja. A K. tulajdonképen implicite magában foglalja a konvertálandó címletek felmondását s azért rendezett viszonyu államokban minden K. alkalmával elismertetik a hitelezőknek azon joga, hogy eredeti tőkéjüket, illetőleg a kötvények teljes névértékét az államtól visszakövetelhessék. Ezzel együtt azonban arra is jogot nyernek, hogy amennyiben a K. feltételeit el akarnák fogadni, megmaradhassanak az állammal szemben addigi hitelezői viszonyukban. Az ilyen K.-t nevezik önkéntes vagy szabadakaratu K.-nak, amelylyel szemben áll a kényszer K., amidőn t. i. az állam a maga hatalmánál fogva egyoldaluan kijelenti, hogy a konvertálandó adósság ezen és ezen feltételeit igy és igy változtatja meg. A kényszer K. természetesen jogsérelmet foglal magában, s nagyon sokszor az illető állam hitelének csorbulását vonja maga után. A K. keresztülvitelénél alapfeltétel az, hogy elintézése általános legyen, azaz kiterjedjen az illető adóssági címletnek minden hitelezőjére; nem helyes t. i. az u. n. fakultativ K., amelynél a hitelezők tetszésére van bizva, hogy akár megtarthassák régi címleteiket, akár elfogadhassák az új papirosokat. Az állam pénzügyi érdekei szempontjából a K. azért fontos, mert az által az állam a magára nézve terhes feltételeket alkalmasan módosíthatja. Erre különösen azért van szükség, mert az államadósságok jelentékeny, talán tulnyomó része olyan időben vétetett fel, amikor részint a hitelviszonyok fejletlensége, részint az állam megszorult helyzete terhes feltételek elfogadására kényszerítette az egyes államokat s éppen ezért nagyon helyeselhető törekvés az, ha a megváltozott rendes és nyugalmas viszonyok között az adózó polgárok terhein a pénzügyi kormányok könnyítéseket iparkodnak tenni. Legjelentékenyebb és legközvetlenebb haszonnal jár az, ha a K.-nál kamatláb-leszállítást lehet elérni. E tekintetben azonban nem elég mereven az állam jó hitele alapjára számítva, pusztán a kincstár pénzügyi érdekei szerint intézni a kamatláb-leszállítást, mert jóllehet első fontosságu cél itt az, hogy a K. az állam adósságainak nagyobb tőkegyarapodása nélkül vitessék keresztül: mindazonáltal a jelentékeny nagyságu és gyorsan lebonyolított K. nagyon fontos közgazdasági károkat okozhat olyankor, ha a konvertálandó címletek nem a nagy bankárok, hanem a kis tőkések kezein vannak. Ezek ugyanis ilyenkor érzékeny jövedelemcsökkenést szenvednének és ezt elkerülendők, visszakövetelik tőkéiket, amelyeket aztán sokszor merész üzérkedésekre használnak fel. A kamatlábleszállítás mértékét az ország átlagos kamatlábja irányítja s annak legalább megközelítőleg ehhez kell alkalmazkonia. Minthogy a K. tulajdonképen egyik adósságnak egyidejü kibocsátásából áll, ennélfogva gyakorlati keresztülvitele annyiféle lehet, ahányféle a kibocsátás (l. o.). Hazánkban az újabb időkben, nevezetesen 1889 óta, jelentékeny K.-műveletek vitettek keresztül, amelyek mindnyájan kamatlábredukcióval voltak összekötve.
