Kelta nyelvek
Kelta nyelvek (vagy latinosan celta nyelvek), egyik főága az indo-germán nyelvcsaládnak (l. o.), mely újabban mind több tért vesztett (l. Kelták). Egyfelől a germán, másfelől az itáliai nyelveknek legközelebbi rokona. Három főcsoportja van: a kymri v. brit, a gael s a régi Gallia kihalt nyelve, mely csak föliratokból és hely- és személynevekből ismeretes. Legfontosabb az első csoportban a walesi nyelv (Welsh), melynek gazdag irodalma van (l. Bardok). A breton nyelv legkorábban a Kr. u. V. sz.-ban jutott a Bretagneba s ma három francia megye lakossága beszéli. A cornwallisi nyelv kihalt a XVIII. sz.-ban. A gael csoportba tartozik a hegyi skótok nyelve: az erse v. szűkebb értelemben vett gael nyelv (l. o.). A Man sziget nyelve kihalóban van. Legfontosabb az irlandi v. ir nyelv, melynek régi irodalma van (föliratok már az V. sz.-ból (l. Ir nyelv és irodalom). A kelta nyelveken beszélőknek összes száma Euróban mintegy 3 1/2 millió. A K. aránylag nagyon eltérnek a többi indo-germán nyelvektől, s e nagy változásokat alkalmasint baszk-féle és urál-altáji nyelvekkel való érintkezések okozták. Később a latin nyelvből vettek át igen sok szót, s viszont nagy hatással voltak az angolra, franciára s az északi olasz nyelvjárásokra.
