Kártya.
Kártya. Hogy mikor és ki fedezte fel a kártyát, azt felkutatni mindeddig nem sikerült; a feltevés az, hogy a szaracénok hozták be Európába. A khinaiak a mi igazi kártyánik előtt játszottak ugyan oly elefántcsont vagy falapocskákkal, melyekre figurák voltak festve, de históriai láncolatot a mi kártyáink és e táblácskák között nem lehetett fölfedezni. Európában a kártyázás legelső nyomait a XIII. sz.-ban találjuk: a worcesteri szinodus 1240. eltiltotta a kártyázást; igazi elterjedést azonban csak a fametszés feltalálásával 1423. nyert. 1560-ból való a legrégibb reánk maradt magyar kártya. Magyarországon háromféle kártyát használnak, u. m.: a magyar K.-t, mely áll 32 lapból, 4 különböző: vörös, tök, zöld és makk névvel jelölt s festett szinben van mindenütt disznó, király, felső, alsó, tizes, kilences, nyolcas és hetes elnevezéssel biró 8-8 K.-lap, vagyis összesen 32. A francia K.-hoz 52 lap tartozik, ugyancsak 4 főcsoportban 52 K.-lappal s végül ismeretes nálunk a tarokk-K. 42 lappal.
