Haynaldia
Haynaldia Schulz, (növ., Haynald-penész), Schulzer v. Müggenburg Die bisher bekannten Pflanzen cimü munkájának 37. l. (1866) különbözteti meg. Az ételpenészfélék csoportjába tarotzik, s a H. umbrina Schulz. befőtt paradicsomon nő. Ugyanebben az esztendőben Schur Ferdinánd egy csinos hazai pázsitot nevezett Haynaldiának, ugyanazt, amelyet Dasypyrumnak Coss. et Durien (1854), sőt Pseudosecalénak (Gren. et Godr.) is neveznek (H.-rozs). Hackel a Schur-féle H.-t Engler és Prantl, Natürliche Pflanzenfauna 12. füz., 79. l., (1887) génusznak elismeri s a H. villosán (Secale villosum L.) kivül még H. hordeaceát Hack. említ. Végre Kanitz tiz év után, a Magyar Növénytani Lapok 1. számában (megjelent 1876 végén) délamerikai mocsári füvet nevezett H.-nak. Ez az Euhaynaldia Borb., a Földmivelési Érdekeink 1880. évfolyam 33. száma, 331. l. (Porphyro-Haynaldia Kanitz, 1891), a lobeliaceák génusza 5-7 fajjal D.-Amerikában (E. exaltata, E. ramoca, E. uranocoma, E. Hillaieana, E. Organensis, E. insignis, E. thapsoidea). Martius Flora Brasiliensisében (90. füzet) van leirva s az E. uranocoma szépen lerajzolva. A Schur-féle H. kalászának tengelye törékeny, nem termeszteni való, de érés előtt jobb takarmányfü. V. ö. Viselhetik-e különböző növények ugyanazt a nevet? (Magyar Növénytani Lapok, 1877).
