Fészkesek
Fészkesek, fészkes növények, fészkes viráguak, (növ, Compositae, Synantherae, Syngenesia, Cassiniaceae), a kétsziküek forrtszirmuak, de általában a növényországnak legnagyobb családja, többnyári füvek, kevesebb az egynyári vagy a félcserje, még kevesebb köztük a cserje vagy fa. Levelük állása váltakozó vagy átellenes, némelyiké örves. Melléklevél nincs. Virágzatjuk mindenkor fészek (l.o.). A F. közös sajátsága: a magrejtő alsó v. külső, a párta 5 sziromból forrad össze, az öt him a párta metszeteivel váltakozik, a him szála a párta csövéhez nő, a szabad része egymástól külön marad, de az öt himfej egymással cső módjára összeforrad (Synantherae, csőhimesek, forrthimesek), a himport egyszerre szórja ki (Syngenesia, együttporzók, együttnemzők). A bibeszál a termő tetejéről, a virág aljáról, a himek csövén nyulik ki, a tövön gyürüalaku diszkusz fogja körül, a teteje két bibekarra válik. A bibeszál felső részén ecsetszőrü kis daganat látszik (Anthrostylae Borb., tagolt bibeszálasak) v.nincs ilyen (Anarthrostylae Borb., nem tagolt bibeszálak) s tudományosan a F.-et eszerint szokás két nagy csoportra választani. A bibe ágait gyakran surló szőrök fedik s kefe módjára működnek, hogy a virágpor a bibére juthasson. A magrejtő egyrekeszü s a fenéken egyetlen egy visszafordult petéje van. A F. kelyhének (calyx proprius) a bóbitát (l.o.) tartják, de igazi kelyhük, mint más kétszikünek, nincs. Nagyon sok fészkesnek a kehely helyén a gyümölcsfejlődéssel egy időben a bóbita vagyis szőrüstök készül el. Némelykor a bóbita csak kis koronaforma szél vagy száraz pikkelyecske vagy fognyulvány, melyen hátranéző, bojtorján módjára ragadó fogacskák vannak. A bóbita leggyakrabban mégis hoszszabbra nyult, sugaron egyesülő szőr- v. serteképlet, ezenfelül a bóbita szálai egyszerüek, szőrösek v. egészen tollszerkezetüek (l. 1. ábra)
A fészek, illetőleg a fészkesek ábrázolása. B a cickafark virágfészke nagyítva, ra a szélső virágok, m a belső virágok, i a fészekpikkelyek. C a fészek hosszmetszete nagyítva, r a vacok, i a pikkelyek, d a pelyvák, ra a szélső, m a belső virágok, c a párta csöve, c ra alatt a párta lemeze, f a magrejtő, n a bibe. D a Tanacetum gyümölcse, p a koronanemü bóbita, E a gyermekláncé, p a sugárszerü bóbita, h ennek a nyele, F a napraforgó csövesvirága lent a termőjével.
E szőr- v. tollkoszoru segítségével szórja szét a szél a F. gyümölcsét, sőt a vizbe esett gyümölcs se merül le, hanem a partra vetődvén, még csirázhatik is. A horgokkal, tüskékkel vagy más ragadó részekkel tapadó gyümölcs v. gyümölcsös rész (bojtorján fészke) holmival vagy az állatok szőrében könnyen széthurcolódhatik, azért a F. már mindenfelé eljutottak. A gyümölcs különben egymagu szemgyümölcs (achenium, kaszat), magalaku, vagyis a legnagyobb részét a mag alkotja, a gyümölcsnek megfelelő rész csak a magra rászáradt vékony hártya. A mag csirája egyenes, a sziklevele lapos, a gyököcskéje lefelé fordul, magfehérje nincs. Virágjuk részint hiánytalan, részint a himek vagy a termő elsatnyulása következtében hiányos, sőt bizonyos számu virág, t. i. a fészek szélén levő, gyakran másforma és más szinü, meddőn (flos sterilis sive neuter) is maradhat, azaz se himjük, se termőjük nincs (buzavirág, napraforgó).
A F. a mai virágzó növényeknek 1/10-ét alkotják. A fajoknak ez a nagy száma és a széleskörü földrajzi elterjedése, valamint az individuumok töméntelensége a mai viszonyoknak megfelelő célszerü szervezkedésükből, különösen a gyümölcséből magyarázható. Természetes felosztásuk majd a virágok alakján (Csövesek a. m. tubuliflorae, Nyelvesek a. m. liguliflorae, Sugarasak a. m. radiatae, a külföldiek között Ajakosak a. m. labiatiflorae is vannak, l. Mutisia), majd a bibeszál tagoltságán alapul. Amattól van kivétel, mert sok, különben sugaras bélyegü F. sugártalan (Tanacetum, bérclapu), vagy némely fajnak (Bidens, Matricaria discoidea) van sugártalan fészke. A sugarasak csoportját Corymbiferaeazaz sátorozóknak is nevezik. A nyelves F. vegetativ része gyakran tejel. A kerti F. gyakran teljesednek, tudniillik belső csöves virágjok helyett nyelvalakuak fejlődnek (százszorszép, georgina), de magtalanok maradnak.
A F. közt sok a hasznos növény. Sok faj táplálék, élvezeti, füszeres, ipari, orvosi, festő v. kerti növény, más faj kövér vagy éteres olajat nyujt, nagy része pedig takarmány. Legnevezetesebb orvosi növények az Arnika, a szikfü, a római kamilla (Anthemis nobilis) virágja, a citvorvirág v. üröm, a szattyu, a pápafü levele, a fekete üröm, a bojtorvány, az Anacyklus, az örvénygyökér gyökerei, a gyermeklánc gyökere és füve, a fehér üröm füve, a Tanacetum vulgare elpárolgó olaja, végre a mérges és kerti saláta megmetszéséből kifolyó és megszárított tejnedv, mint lactucarium. A délamerikai Mikania Guaco s Horvátországban a Buphthalmum (ökörszem) salicifolium kigyómarás ellen használatos. A kaukázusi Pyrethrum carneum fészke szétdörzsölve a bolhapor. Mint veteményt termesztik a kerti salátát, az endiviát, az articsókát, a tárkonyürmöt, az artifiolát. A porsáfránt virágjáért termesztik, belőle sárga és piros festéket készítenek. Említést érdemel a hófehérke, a kerti immortella (Helichrysum), a gyopár, a körmice, a büdöske, a Zinnia, az őszi rózsa, a Cineraria, a százszorszép, az aranyvessző, a cickafark, a montika (ebkapor), az aranyvirág, a Senecio, a bogács aszott, a Carlina, a buzavirág, a bakszakál és a változékony Hieracium. A Xanthiumot (l. Ambrosiaceoe) helyes a F. köréből kirekeszteni.
