Enucleatio
Enucleatio (lat.) a. m. izületből kifejtés, azaz olyan sebészeti műtét, melylyel valamely testrész izesülése helyén eltávolítnak, kellő lágyrészt hagyván a visszahagyott csontvég befedésére. Leginkább sérüléseknél, hosszantartó csontbetegségeknél (csonttuberkolózis, csontelhalás, csontdaganatok stb.), igen sokszor az ujjakon a körömméreg következtében elhalt körömpercen végezik. Minél közelebb van az operálás a törzshöz, általában annál sulyosabb és veszélyesebb, bár az uj sebgyógyításmódok mellett régi veszedelmességéből igen sokat veszített. E. bulbi, az egész szemgolyó kivevése. Erre az operálásra akkor van szükség, mikor az ugy is megvakult szem a másik szemet is megvakulással fenyegeti, továbbá akkor, hogy ha olyan rossz természetü daganat van a szemgolyóban, a mely az életet is fenyegeti. Ki szokták venni az olyan vak szemet is, amely vagy ki-kiujuló fájdalmakkal kinozza a beteget, vagy pedig kitágulásánál fogva olyan rút, hogy eltorzítja az arcot (l. Sztafiloma). Szemkivevéskor a beteget elaltatják s a szemgolyót kettős hártyájából, a kötőhártyából és Tenontokból óvatosan kifejtik, izmait s utoljára a látóidegét átvágják, a meghagyott részeket a szemgödörbe visszadugdossák s a vérzés elállítása végett szorosan bekötik a szem helyét. Ha gyógyult, vendégszemet tesznek a szemgödörbe, l. Vendégszem.
