Albit
Albit (ásv.), nátriumföldpát a következő összetétellel: Na2Al2Si6O16. Tartalmaz rendesen még egy kevés káliumot is (1/2-2 1/2%) úgyszintén nagyon kevés kalciumot (legfelebb 1%-ot). Háromhajlásu rendszerbeli kristályokban legtöbbnyire fennőve terem gránit, gnájsz, diorit és más kristályos kőzetek üregeiben, hasadékaiban, de néha az emlitett kőzetek (különösen némely, diorit) elegyrésze gyanánt is előfordul. A cseh Érchegység, a Fichtelhegység, a Bajor erdő némely fillitjében számos köles-borsónagyságu albit-szemek vannak elhintve (albit-fillitek). Bennőve nagy ritkán találni, nevezetesen dolomitban (Savoya). Egyes kristályok is igen ritkák (Tirolban, Passeyr mellett Schneeberg pyrrhotinban), rendesen kettős vmég inkább többszörös ikrek. Az összenövési sík majdnem mindig a rövid átlós véglap amiért is ezt az iker-összenövést albit-törvény-nek mondják. A kristályok a röviden átlós véglap uralkodása folytán rendesen táblásak. De vannak a nagy átló. irányában erősen megnyultak is, melyeket az albittól meg szoktak különböztetni és periklin-nek nevezni. Élszögkülönbségek és az albitétől eltérő. ikerösszenövési módok is igazolják e megkülönböztetést. A periklin-iker összenövési sikja függőleges a kristalyövhöz; a rövid átlós véglap és a főtengely véglapja közötti él ferde állásu innen a név περιχλινιν; = köröskörül hajló). Az albit név a szint jelezi, mert legtöbbször fehér; de van vöröses, sárga, sőt zöld is. Szép albit-kristályok ismeretesek Tirolból (Schmirn mellett), a Zillerthalban (Hainzberg),a Szt-Gotthard-hegységben Morvaországban (Zöptau). Hazánkban Nadabulán (Gömörm.) szideriten, Guraron (Szebenm.) gránitban stb. Periklin: Tirol (Pfunders), Zillerthal, s a Salzburgi Alpok több helyén. Az A.-ot elsőnek Eggerts tanulmányozta 1819-ben, utána Rose G., akitől a megnevezés is való. A periklin-t Breithaupt írta le először. Szinonimák: Cleavelandit, tetartin.
