Adamaua
Adamaua (Adamava, Fumbina), ország Közép-Afrikában a Binue forrásvidékén s felső folyásának két oldalán, területe körülbelül 131,050 km2 Először Barth H. járta meg. Talaja igen változatos, északon és középen sík, egyes, részben igen magas hegyekkel, melyek közül a Mendif 1900 és az Alantika 2700 m. magasra emelkedik. Délen még csaknem ismeretlen hegyvidék terjed el, melyben számos folyó ered. Az égalj nedves, de nem egészségtelen, a növényzet forróövi. Számos kulturnövénye van, nevezetesen banán, mimóza, baobab, olajpálma, vajfa, cukornád (Holcus Sorghuni), földi mogyoró (Arachis hypogaea) és pamut. A pamuttermelés az egész országra kiterjed. Adamaua értékes terményei igen nagy kelendőségnek fognak örvendeni, ha a Binue folyam mint kereskedelmi út megnyílik. A lakossága pogány négertörzsekből áll, kik közül a batták, marghik, fulbék említendők. Főállam nem létezett, mígnem északnyugatról a fulbe-k nyomultak be s az országban szanaszét letelepedvén, testi erejük és magasabb intelligenciájuk, tevékenységük, gazdagságuk s az iszlam vallásának hatalma által, melyhez ők is tartoztak, a pogány lakosságot leigázták. A. fővárosa Jola 12,000 lakossal, tulajdonképen a falvaknak összefüggő, 5 km. hosszu sora, melyet egy posványos síkság választ el a Binuetől, rendkivül termékeny vidéken, fokozatosan emelkedő parti terraszon fekszik. Szövet-, gyöngy-, só- és elefántcsontárukkal űznek kereskedelmet. A legdélibb határon fekszik Banyo, jól megerősített, jelentékeny hely, az ország legnagyobb elefántcsont-piaca. E várat Flegel Róbert látogatta meg először 1884-ben, kit az egész országban készséggel fogadtak a lakosok s ki A.-t a németek számára elfoglalta.
