kenéz: a soltészhez hasonló feladatkörű és jogállású telepítő személy a középkori Mo. keleti területein. A kenézeknek különösen az erdélyi románok és a kárpátaljai rutének betelepítésében volt nagy szerepük. A földesurak vagy a kincstár megbízásából összegyűjtötték a letelepülni szándékozó lakosokat és elpusztult faluhelyeket vagy új falvakat népesítettek be velük. A megtelepedés jogi, gazdasági és társadalmi feltételeire a földesúrral írásban vagy szóban kötött megállapodásban, az ún. kenéz-levélben foglaltak voltak az irányadók, belső viszonyaik pedig rendszerint az átköltözés előtti szabályoknak megfelelően alakultak ki. Fáradozásaikért viselhették az új település bírói tisztségét, telkeket, malom- és kocsmahaszonvételt kaptak, a letelepített nép pedig ünnepek előtt meghatározott mennyiségű terményt adott számukra. A kenézségi jog osztható, eladható és örökölhető volt. Így a 15. sz.-ra az erdélyi kenézek száma igen megszaporodott. Tulajdonképpen a románság tehetősebb és előkelőbb rétegévé lettek. Sokan közülük nemességet szereztek, és az elődeik által egykor benépesített falvak földesuraivá váltak. A kenézség intézménye balkáni eredetű, Mo.-on túl Galícia történetében is jelentős szerephez jutott. (→ még: németjogú falu, →vlachjogú falu) – Irod.Hunfalvy Pál: Az oláhok története (I–II., Bp., 1894); Kniezsa István: A tót és lengyel költözködő pásztorkodás magyar kapcsolatai (Ethn., 1934); Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946).
Bárth János–Tárkány Szücs Ernő
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.