csuma, csoma, pestises csuma: nyirokcsomó-duzzanatokkal járó járványos betegségek (→mirigy), főleg az ún. bubo pestis (guga, gugahalál) elnevezése a →népi gyógyászatban. A nagy európai pestisjárványok után (17. sz.) talán a →kolerát és diftériát is jelentette. A rá vonatkozó bukovinai és moldvai csumahagyomány igen gazdag. A nyelvészeti kutatások szerint a szó szláv-román, ill. szerb-horvát közvetítéssel került a magyarba. A rá vonatkozó hiedelmek egybehangzóan antropomorf betegségokozóról vallanak: kolduló, összetöpörödött, rút, nyomorék, törpe; ruhátlanul vagy rossz ingben vándorló kiaszott, síró vénasszony. Moldvai adatok szerint egy lólábú férfi és egy lúdlábú nő söprűvel, ill. gereblyével járnak (egyik a csuma, másik a kolera, vagy azonos a kettő, vagy csumák járnak) sírva, jajgatva. Ahol enni adnak nekik, nem vagy kevesebben halnak meg. Ahol csuma-inget (ruhát) készítettek neki, ott nem haltak meg (9 házból való 9 asszony, vagy a falu asszonyai éjjel kendervásznat s abból inget készítenek, ezt szalmabábura adva keresztútra „ahol a csuma útja volt”, faluvégére, erdőbe viszik ki, vagy a községet körülárkolták). E betegségokozók azonban csak →hiedelemmondai alakokként ismertek (→betegségdémonok), az élő →népi hitvilágnak nem részei. Legarchaikusabbnak tetszik a „Csuma menjetek fára fáról” kezdetű, állatgyógyításra használt kalotaszegi →ráolvasás. A halottat hasmánt tették koporsóba, hogy a járvány megálljon (Pusztina). A hazai és a Kárpát-medencén kívüli szerb, horvát és román hiedelmek a magyarokéhoz hasonlók (eufemisztikus megnevezés: komaasszony, néni; énekel vagy jajgat aszerint, hogy akad-e áldozata, kutya üldözi: szorultságában fává vagy madárrá változik). A hazai németség emlékezetében is eggyé olvadtak a 18. sz.-i pestis- és 19. sz.-i kolerajárványok, hagyományaik azonban a román, délszláv, magyar hiedelmektől teljesen eltérnek (a pestis forgó, jajgató szita, ahová begurul, ott keletkezik a betegség; megszűnik, ha egy halottat álló helyzetben temetnek el). – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Oláh Andor: A Békés vármegyében pusztító ragadós nyavalyák története (Körös Népe, 1956); Petrilla Aladár: Részletes járványtan (Bp., 1961); Schneeweiss, Edmund: Serbokroatische Volkskunde (Berlin, 1961).
Grynaeus Tamás
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.