borecet
borecet: az ipari ecetgyártás előtt a só és méz mellett a legjelentősebb természetes ételízesítő, a gyógyító eljárásokban is fontos szerepe volt. Gyenge borból, félen hagyott hordóban az ecetes borból borecet lett. E természetes úton kívül a borecetkészítés több módja ismeretes: fél fenekű hordóba, csapos hordóba vagy cserépkantába ecetágyat, ecetanyát (borjú, bornyu, Hódmezővásárhely, Dunapataj, Kiskőrös) készítenek, amelyre felöntik az ecetlét. Ecetágyként szolgálhat egyszer sajtolt vagy taposott → törköly, szőlőmag, másodszőlő is. Erre öntik rá a meleg vizet, gyenge bort, lőrét vagy már ecetes bort. Az ecetes erjedés révén 3–5 hét alatt zamatos borecetet kapnak. A leszűrt borecetet többszöri felöntéssel pótolják. A borecetet fűszerekkel dúsítva tinktúraként használták (acetum aromaticum) fej-, derék- és lábfájásra, mint fertőtlenítőszert alkalmazták a pestis ecetet (acetum quatuor latronum). A borecet helye az ecetes hordóban a kamrában volt, gyógyszerként zárt üvegbutellákban tartották.
Kecskés Péter
