Alfabetikus akrosztikhon
Alfabetikus akrosztikhon Akrosztikhonnak nevezzük az olyan költeményt, amelyben az egyes verssorok (sztikhosz) kezdőbetűi (akton = csúcsa, pereme, széle valaminek) felülről lefelé olvasva valamilyen értelmes szót vagy nevet alkotnak. Az alfabetikus akrosztikhon felülről lefelé olvasva a h. ábécé 22 betűjét tartalmazza a sorok kezdőbetűjeként. A méretekben azonban eltérés lehetséges. Így pl. a 111. és 112. zsoltárban csak fél sor jut egy-egy betűre; a 25., 34. és 145. zsoltárban soronként új betű következik; a 37. zsoltárban és JSir 4-ben két sorból áll egy-egy vers, és mindenütt csak az első sor íródott az akrosztikhon szabályai szerint; JSir 1. és 2-ben három sorból áll egy-egy vers, és az első sor tartozik az akrosztikhonhoz; JSir 3-ban három sor tartozik egy-egy vershez, és mindegyik ugyanazzal a betűvel kezdődik; a 119. zsoltárban pedig minden egyes vers nyolc sorból áll, és ugyanazzal a betűvel kezdődik. A 9-10. zsoltár általában kétsoros akrosztikhon, de van benne olyan betű is, melyre egy, három vagy négy sor jut; a mém hiányzik, az ajin és a pé felcserélődik. Hiányos akrosztikhont találunk Náh 1-ben is.
